Az az álláspont, mely szerint a rockzene és a sátánizmus belsőséges viszonyt ápolnak egymással, szerintem általánosságban nem tartható vagy cáfolható hatékonyan. Inkább konkrét bandák konkrét dalait, előadásmódját kell mérlegre tenni. A bejegyzésben két olyan rockdalt vizsgálok, amelyben egymást érik a 6-os számok: az egyik az Iron Maiden világszerte közismert zenéje, a Number of the beast, a másik pedig a Tankcsapdától A kísérlet száma. A kérdés pedig az, hogy milyen viszonyt alakítanak ki ezek a számok a ördöggel és annak kultuszával és hogyan hatnak a hallgatóra.
Az angol heavy-metal együttes vezetője, a basszusgitáros Steve Harris egyik álma ihlette a Fenevad számá-t; ő maga nyilatkozta, hogy nem az ördög imádatáról van szó benne. A keletkezése köré egyéb legendák is szövődtek. Az énekes, Bruce Dickinson önéletrajzi könyvében említ néhányat, pl. az együttes menedzserének Range Roverébe belehajtott egy apácákat szállító minibusz, a javítás számlája pedig állítólag 666,66 fontra rúgott, illetve, hogy a dal felvételekor a szalagon „valami gonoszan nyögő és morgó hangot is lehetett hallani”, de végül kiderült, hogy Harris dúdolása volt az (107. o.).
A dal szövege mindenesetre a Jelenések könyvéből vett idézetek felolvasásával kezdődik:
Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van. (12,12)
Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat. (13,18)
(Revideált új fordítású Biblia)
Ezután egy látomásos-álomszerű jelenet következik, és egy ördögi rituálé képei elevenednek meg, sötét pokoli figurákkal, kántálással. A dalban megszólaló „én” elhatárolódik ettől egy tiltakozó sor erejéig („This can't go on I must inform the law”), de az ördögi horda őt is megigézi és úgy tűnik, hogy nem tud (meg)menekülni. Az utolsó versszakban viszont egy „ördögi” szólam kap helyet, amely a test birtokba vételével, megégetéssel és hatalma gyakorlásával fenyeget.