Az előzményeket itt, itt és még itt is olvashatod. :)
Az alaphelyzet: a lelkész(nő) is ember, aki szeretne társra találni. De ez, szokás szerint bonyolultabb. Merthogy a lelkész, amolyan helyi celebféle. Mit jelent ez? Amíg mindenkinek a családja, barátai, munkatársai követik többé-kevésbé jóindulatú figyelemmel, hogy hogyan alakul a szerelmi élete, addig a lelkésznek hozzá jön ehhez a gyülekezete és még azok, akiknek a szeme elé került a munkája miatt. Akik figyelnek, szurkolnak, reménykednek, na igen, esetleg friss pletykára éhesek... Vagy éppen imádkoznak érte, hogy végre megtalálja a hozzá illő társat.

De kezdjük az elején! Egy lelkésznő nem feltétlenül kelendő portéka a feleségre vágyó férfiembernek. Hogy miért? Hát, kevés kivételtől eltekintve nem 8-16 között dolgozik és még nem is csak hétfőtől-péntekig. Ez pedig kicsit bekavar a vasárnapi töltött káposztának és az ágyban elköltött szombati reggeliknek. Lelkészférjként szinte kihagyhatatlan, hogy mint biodíszlet, a felesége kísérője legyen. Sőt, nem mindig húzhatja ki magát a gyülekezeti programokon való (aktív) részvétel alól. És ez nem mindenkinek vonzó perspektíva. Ráadásul extra kihívás erős, támogató férjnek lenni egy szintén erős nő mellett, akinek a munkája igen sok "lelkizéssel" jár, amit azért a hites urának sem árt értenie. Azonkívül még az sem mindegy, hogy milyen felekezethez tartozik. Egy református lelkésznek csak református vagy evangélikus házastársa lehet hivatalosan. Ha nem hajlandó lekonfirmálni, akkor bizony választani kell a férjhez menés és a lelkészi munka között… Kapiskálod már, hogy miért olyan nagy kihívás a dolog??

A leglogikusabbnak az tűnik, ha a lelkésznő lelkészférjet talál. Erre biztat a közhiedelem, hogy használd ki a tanulmányaid idejét és a realitás is az, hogy Bivalyröcsöge-alsón nem biztos, hogy találsz megfelelő élettársat. Bár persze megtörtént ez már néhány esetben, máskor meg nem. Nem meglepő, hogy a máskor van gyakrabban. Ez olykor elsietett házasságokhoz és keserűségekhez vezethet, de vannak biztató példák is, hogy ha valaki türelmes, akkor a leglehetetlenebb zugában a világnak is nagy kincsre talál. Velem is megesett, hogy egy ismeretlen német egyetemvárosban, ahol még magyar is alig akadt, találkoztam egy magyar, aktív református szimpatikus fiatalemberrel.

Szóval ez a megoldás jól hangzik és számos remek lelkészházaspár bizonyítja, hogy működőképes a dolog, ámde az is megesik, hogy az aktuális lelkészpalántáknak nem szerepel a terveik között, hogy közös foglalkozást és munkahelyet akarnak a feleségükkel. Az én időmben azért elhangzott a „csak lelkészfeleséget ne!”-felkiáltás is. Nem hiába kaptam én is anno ilyen bókot egy szívemnek egykor kedves fiatalembertől: „Te vagy az első nő, aki nem idegesít a szószéken!”. Hát nem dobog meg erre az ember lányának szíve?? :D De félretéve a tréfát: elfogadható, ha nem a munkádról akarsz beszélni reggeli közben, még ha előnyös is egy olyan társ, aki a munkádat belülről érti.

Így tehát, ha a végzés előtt nem sikerül beszerezni a férjet, akkor jön a még viccesebb történet, amikor hajadonként kerülsz egy gyülekezetbe. Például megtörténhet az, hogy valaki a kisvárosban leszólít, hogy biztos új vagy, mert még nem látott és utalást tesz arra, hogy szívesen találkozna veled. Én kedvesen azt válaszoltam neki, hogy minden vasárnap találkozhatunk a református istentiszteleten. Hááát, azóta nem láttam.

Persze akadnak elszánt versenyzők, akiket ez még nem tántorít el. Tehát lelkipásztorság ide vagy oda, olykor keményen és határozottan kell kimondanod a nemet.

Még izgalmasabb, ha a gyülekezetedben tetszel meg valakinek, vagy neked tetszik meg valaki. Ha megtetszel és neked is ő, még onnan is elég rögös az út. Hogyan és meddig tudod eltitkolni a fejleményeket, hogy ne az első randitól az egész világ, de legalábbis a közösséged színe előtt folyjanak az események? Ha megfelelő családból lesz, akkor biztosan elfogadják, de ha nem, hát hallhatod a rejtett vagy nyilvánvaló elégedetlenkedéseket.

Ha mindenkivel kedves vagy és beszélgetsz, akkor hogyan érzékeltesd a szimpátiádat, hisz te hivatalból kedves vagy mindenkivel? Mi a nem túl sok, de mégis, hogy felismerje a jeleket? S ha téged elhív valaki beszélgetni, akkor mit csinálsz, ha a közepén kiderül, hogy amit te lelki beszélgetésnek gondoltál, az neki randi? Fogós kérdések, nem igaz?

És akkor, „végső menedékként” ott van a netes párkeresés. Megvolt ez is. Sokáig visszatartott, hogy szükségszerűen látni fognak ismerősök is, talán még gyülekezeti tagok is. Mit mondok nekik, ha kérdőre vonnak? Ha nem is kérdezik, mit gondolnak majd rólam? Hosszas lamentálás után belevágtam a dologba és természetszerűleg pár héten belül felbukkant az oldalon egy hozzánk járó srác. Aki alkalomadtán meg is kérdezte, hogy egy lelkésznő csinálhat ilyet? Mire megkérdeztem, hogy miért? Mi olyasmit tettem, amit egy lelkésznő nem tehet, amikor egyedülállóként valós adatokkal bejelentkeztem egy keresztyén társkereső oldalon? Nem is tudott rá mit mondani. Természetesen praktikus, ha nem írod ki, hogy mi a foglalkozásod, bár nyilván eltitkolni sem érdemes. S akkor jöhetnek a legendás izgalmas és ciki jelöltek egyaránt! De ez a történet már sokaknak ismerős. Nekem személy szerint nem jött be a netes dolog, de jó tapasztalat volt belülről megismerni ezt a világot is. Ráadásul egy ezután már erről is úgy nyilatkozhattam, ha megkérdeztek, hogy nemcsak véleményem, de személyes tapasztalataom is volt. Sőt. Még meglepetést is tudtam okozni. Mert a következő mondat hangzott el a beszélgetésben: Sosem gondoltam volna, hogy egy lelkésszel erről is lehet beszélni! Miért? Egy lelkész nem ezen a földön él?

Az út tehát rögös és izgalmas, de a végeredmény megéri a fáradozást. Isten az, aki tudja mit tartogat a számomra még. Bár azt remélem, hogy kevesebb lehetetlen sztorit…

Ui: Egy evangélikus lelkész sikeres párkereséséről a felesége itt mesél.