Mária Magdolna című film keresztény szemmel
120 perc egy nő tudatában, 120 perc egy nő belső viharában miközben kint csend honol. Mária, mint a fájdalmakkal teli Jézus követője és szenvedésének az enyhítője.
Senki se számítson egy bibliahű történetre, ahol a magdalai Mária csak pár említést kap. Ebben a filmben minden körülötte forog, egy-egy esetben már majdnem eléri a Megváltó Istennek a női princípiumát, már-már majdnem Jézusnak az Évája, aki vele együtt szenved és vele együtt harcol egy olyan világ ellen, amelyben kevés a jó, de mégis van remény. A 12 tanítvány fölé emelkedve Mária egy magasabb morált képvisel. Ő nem akar forradalmat kirobbantani a Római Birodalom ellen, mint a többi tanítvány, egyedül a kegyelemes és irgalmas ember ideáját akarja betölteni. Ő emberként képes rá, Krisztus csak az inspirációja. Már-már túl idealisztikus a személye, miközben Jézus csak kesereg és retteg a rá váró feladat miatt.
A mélységben megbújó érzelmeket a rendező olyan köntösbe helyezte, amelyben csend, egyensúly és nyugalom honol. A nyugalomban megjelennek szimbólumok, amelyek olykor harmóniában vannak a keresztény tanítással, olykor pedig esetlenül ellentmondanak neki. Talán nem eléggé átgondolt a szimbólumhasználat, talán sietni kellett, hogy a film kész legyen húsvétra, talán a stáb nem akart egy „igazi keresztény” filmet készíteni.
Egy biztos, a Mária Magdolna film nem akar minket a múltba kalauzolni. A múlt és a táj csupán a díszlet része. A női emancipáció, a túlfűtött spiritualizmus, az atyai hagyományokhoz ragaszkodás, a „most és azonnal” mentalitás, a „képes vagyok mindenre” tudat mind-mind olyan probléma, amelyek a ma egyházát és emberét mutatják be. Nem is feltétlen minden esetben pozitívan, és pont ebben van a film erőssége. A film elgondolkoztat olyan kérdésekről, amelyek a mai egyházi életben evidensek. A film nem üzen, csupán sarkallni akar, hogy túllépjen rajta a gondolkozásunk és ehhez biztosít egy csendes keretet.
Filmként elég vontatott és elég esetlen, mi több a szereplők személyisége sem kidolgozott. A Biblia nem ilyen Krisztusról ír, a Biblia nem ilyen tanítványokat mutat és nem ilyen Máriát fest elénk.
A film egy Jézus korabeli fikció, amely azonban akár történhetett volna így is, de a Szentírásnak ellentmond. Nem feltétlen ajánlom a filmet annak, aki újra át akarja élni a húsvét üzenetét, azonban mindenkinek, aki újra akarja gondolni a ma egyházának a jellemvonásait, és ehhez kellő nyugalommal és békével tud leülni megnézni ezt a filmet.
További filmkritikák:
Képek forrása: mafab
