Kúl, közvetlen, keresztény

Szólj Be a Papnak!

Mária Magdolna - filmkritika

Szólj be a filmnek!

2018. március 31. - TheWig

Mária Magdolna című film keresztény szemmel

276996_1513156821_1395.jpg

120 perc egy nő tudatában, 120 perc egy nő belső viharában miközben kint csend honol. Mária, mint a fájdalmakkal teli Jézus követője és szenvedésének az enyhítője.

Senki se számítson egy bibliahű történetre, ahol a magdalai Mária csak pár említést kap. Ebben a filmben minden körülötte forog, egy-egy esetben már majdnem eléri a Megváltó Istennek a női princípiumát, már-már majdnem Jézusnak az Évája, aki vele együtt szenved és vele együtt harcol egy olyan világ ellen, amelyben kevés a jó, de mégis van remény. A 12 tanítvány fölé emelkedve Mária egy magasabb morált képvisel. Ő nem akar forradalmat kirobbantani a Római Birodalom ellen, mint a többi tanítvány, egyedül a kegyelemes és irgalmas ember ideáját akarja betölteni. Ő emberként képes rá, Krisztus csak az inspirációja. Már-már túl idealisztikus a személye, miközben Jézus csak kesereg és retteg a rá váró feladat miatt.

A mélységben megbújó érzelmeket a rendező olyan köntösbe helyezte, amelyben csend, egyensúly és nyugalom honol. A nyugalomban megjelennek szimbólumok, amelyek olykor harmóniában vannak a keresztény tanítással, olykor pedig esetlenül ellentmondanak neki. Talán nem eléggé átgondolt a szimbólumhasználat, talán sietni kellett, hogy a film kész legyen húsvétra, talán a stáb nem akart egy „igazi keresztény” filmet készíteni.

Egy biztos, a Mária Magdolna film nem akar minket a múltba kalauzolni. A múlt és a táj csupán a díszlet része. A női emancipáció, a túlfűtött spiritualizmus, az atyai hagyományokhoz ragaszkodás, a „most és azonnal” mentalitás, a „képes vagyok mindenre” tudat mind-mind olyan probléma, amelyek a ma egyházát és emberét mutatják be. Nem is feltétlen minden esetben pozitívan, és pont ebben van a film erőssége. A film elgondolkoztat olyan kérdésekről, amelyek a mai egyházi életben evidensek. A film nem üzen, csupán sarkallni akar, hogy túllépjen rajta a gondolkozásunk és ehhez biztosít egy csendes keretet.

Filmként elég vontatott és elég esetlen, mi több a szereplők személyisége sem kidolgozott. A Biblia nem ilyen Krisztusról ír, a Biblia nem ilyen tanítványokat mutat és nem ilyen Máriát fest elénk.

A film egy Jézus korabeli fikció, amely azonban akár történhetett volna így is, de a Szentírásnak ellentmond. Nem feltétlen ajánlom a filmet annak, aki újra át akarja élni a húsvét üzenetét, azonban mindenkinek, aki újra akarja gondolni a ma egyházának a jellemvonásait, és ehhez kellő nyugalommal és békével tud leülni megnézni ezt a filmet.

További filmkritikák:

 

Képek forrása: mafab

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr5813790854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2018.04.01. 16:14:27

A Szentírást is emberek írták, emberek tettek evangéliummá pár iratot, mást meg eretneknek kiáltottak ki. Mi fikció, mi nem?

TheWig 2018.08.19. 17:37:47

Ilyen logika mentén az egész életünk egy fikció... Descartes mester erre nagy pacsit adna, viszont keresztény hitem végett kételkedem a kételkedésben.
süti beállítások módosítása