Vasárnap a tékozló fiú példázatáról beszéltem a templomban. Egészen megfogott maga a szituáció, amiben Jézus ezt a példázatot elmondta. A farizeusok ugyanis megvádolták őt, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt. Velük vállal társaságot ahelyett, hogy a jobbakkal menne inkább templomba, az „igaz istentisztelet” helyszínére.
Egyrészről megkapó számomra ez a történet, ami egy olyan apát (egy olyan Istent) tár elénk, aki mindenek felett szeret. Szeret akkor is, ha hülye vagyok, akkor is, ha becsapom. Akinek annyira kiterjed a szeretete, hogy nem tudok akkora hülyeséget csinálni, hogy ő ne várna haza az ő otthonába.
Másrészről pedig elszomorító az a közeg, ahol Jézus elmondja ezt a példázatot. Elszomorító azt tapasztalni, hogy azok az emberek, akik az Isten szolgájának mondják magukat nem fogadják el az olyanokat, akikkel Jézus közösséget vállal. A bűnösöket, a vámszedőket, a lesüllyedt embereket.
Pedig igazából róluk mondja a Szentírás azt, hogy keresték Jézus társaságát. És miközben olvastam ezt a részt azon gondolkoztam, hogy sokszor ez a mostani, 21. századi világ/egyház nem működik-e így. Nem szóljuk-e le azokat az embereket, akik Jézust keresik, de nem felelnek meg a társadalmi normának? Vajon sokszor nem szólal meg a fejünkben egy hang, amikor oda nem illő arcot látunk a templomban (a jobbak így hívják: templomunkban)? Nem tesszük-e fel a kérdést: Mit keres ez itt?
De Jézus nem pont ezekkel az emberekkel ült egy asztalhoz? Nem azokat szólította meg, akikre úgy néztek a farizeusok, hogy ez meg mit keres itt? Sőt, amikor megvádolják, hogy bűnösökkel eszik, még nem is tagadja, hanem elmondd egy olyan példázatot, amiben a főhős nem is lehetne trógerebb ember. Érdekes, hogy Jézus leül a "legaljával" enni! Mert a "legalját" érdekli, hogy mit beszél ez a Jézus, akit a farizeusok ki akartak csinálni.
Elgondolkoztató, hogy Jézus mégis milyen emberekkel veszi körül magát. De az is elgondolkoztató, hogy a templomokban milyen emberek ülnek. Elkezdtem ezt a történetet olvasva azon gondolkozni, hogy vajon ki is a keresztyén ember? Az, aki látszólagosan minden mércét megütve a templom (ha nem is az első, de) harmadik sorában foglal helyet? Vagy az, aki ténylegesen keresi a Krisztus közelségét? Persze ez a kettő egybe is vághat, de értsétek jól. Ki az igazi hívő? Aki köteleségből jár el templomba, vagy az, aki minden mocska ellenére keresi Jézus társaságát?
Hogy miért adtam a Tékozló egyház címet ennek a cikknek? Azért mert sokszor úgy érzem, hogy amíg Isten a szeretetét tékozolja ránk, addig az egyház sokszor az embereket tékozolja el. Azzal méghozzá, hogy csak egyetlen rétegnek szól. Annak, aki szép ruhában minden vasárnap megjelenik a templomban. Ne értsetek félre: Nekik is kell! Hiszen őket is várja Isten, találkozni akar velük is, és szólni akar hozzájuk is. De mi van a többiekkel? Hova menjenek azok, akiknek nincs szép ruhájuk, vagy éppen az életvitelük éveken keresztül nem fért össze a keresztyéni normával? Hova menjen a drogos, a tetkós, a lázadó, a rossz úton járó?
Hol várja Jézus ezeket az embereket? Tékozló lenne egy olyan egyház, ami őket nem fogadja be, és ami nem engedi őket az Úr asztalához. A tékozló fiú csupán egy életet tékozolt el, a magáét. De egy olyan egyház, aki kizárja a bűnösöket és a „vámszedőket", akikkel Jézus együtt evett, emberek millióinak életét tékozolja el. Ezt talán nem árt idejében átgondolni!
