Húsvét éjszakája az év legcsodálatosabb napja. Olyan esemény, mely, ha az év során bármikor eszünkbe jut, máris vágyódást, vágyakozást érzünk iránta, hogy újra átéljük. Az ortodox keresztény emberek egész évben erre a titokzatos, boldogsággal és örömmel teli napra készülnek, amikor Krisztus feltámadt! De vajon mivel nyújt többet számunkra ez a nap, mint bármely más ünnep? Miért vágyódunk utána, hogy újra és újra, minden évben átéljük, sőt, részesei legyünk az Úr feltámadásának? Ezen kérdésekre próbálok meg választ adni a feltámadási szolgálat bemutatásán keresztül, s buzdítani mindenkit, hogy legyenek részesei az orthodoxok húsvéti örömének.
Nagyszombat éjjel az összes orthodox templomban a feltámadási szertartásra készülnek. Én is belépek a templomba, hogy éjfélig még egy kis időt töltsek el az Úr sírja előtt, mely még a templom közepén nyugszik. Sötét van, csak az ikonok előtti mécsesek világítanak halványan. Leülök, és virrasztok, és azokról a félelmetes eseményekről gondolkodom, melyek néhány napja mentek végbe, és megelevenedtek itt, a templomban az Evangélium szavai. Ha most azt kérné tőlem valaki, hogy magyarázzam el ezeket az eseményeket, valószínű, hogy nem tudnám. Csak azt tanácsolnám, hogy elmélkedjen az Úr Jézus Krisztus, minden emberre kiáradó szeretetén, kereszthalálán, és feltámadásán. Miért? Mert ennek a titoknak lehet részese minden egyes keresztény ember. Jöjjön el a templomi szolgálatokra, és legyen ott ő is a Golgotán, segítsen Józsefnek és Nikodémusnak a temetésben, keljen fel hajnalban az asszonyokkal együtt, és szemlélje az üres sírt.
A templom ajtói nyitva vannak. Már nem szűrődik be a város zaja, csak a madarak éneke…Mintha ők is a feltámadásra készülnének.
Azt érzem, hogy innen nem szeretnék menni sehová, mert ilyet máshol nem találok. Minden más, világi dolog csak ábránd, amit hiába kergetek, úgyis szertefoszlik. Az én helyem a templomban van, ahol épp ellenkezőleg: az álom és a vágyakozás beteljesedik az Üdvözítő feltámadásával. Talán érzek egy kis fáradtságot, de csak addig, amíg el nem kezdődik a szent szolgálat. A Húsvét öröme olyan lelkesedést, lelki erőt ad, mely nem napokig, nem is hetekig tart, hanem egészen a következő Húsvétig.
Lassan gyülekeznek a hívek is, akik az Úr sírja előtt szeretnének még egy rövid időt eltölteni. A húsvéti vágyakozás az ő arcukra is kiül, olyannyira, hogy mindegyikőjükről, legyen ismerős vagy ismeretlen meg tudnám mondani, hogy erre a csodálatos, feltámadási szolgálatra készülnek. Ők is azért jöttek a templomba, hogy együtt menjünk a sírhoz, halljuk meg az angyal szavait, lássuk meg az üres sírt, és elvigyük az örömhírt, hogy „nincs itt, feltámadt”.
Elkezdődik az éjféli istentisztelet. A sötét templom csöndjét csak a felolvasó hangja töri meg, aki a Nagy Szombati kánont olvassa. Ennek végén a pap, még utoljára fekete liturgikus ruhában kijön az oltárból, karjaira veszi a Síri Leplet, beviszi az oltárba, és az oltárasztalra helyezi, ahol is Mennybemenetel napjáig marad.
Újra csönd lesz. A pap, és a szolgálattevők az oltárban készülnek a körmenetre. A pap égő gyertyával a kezében, tömjénezi az olárasztalt, majd elkezdik a feltámadási éneket:
„A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyekben. Méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged.”
A pap kihúzza az ikonosztázion függönyét, és kinyitja a Királyi ajtót. Már fehér ruhába öltözve lép ki a templomhajóba, gyertyával a kezében, ezekkel a szavakkal:
„Jertek, vegyetek világosságot, az alkony nélkül való Világosságból, és dicsőítsétek Krisztust, Aki feltámadt a halottaiból.”
A hívek a paphoz lépnek, hogy onnan gyújtsák meg saját gyertyáikat. Ezzel elindul a körmenet a templom körül. Elől viszik a feltámadás ikonját, utána az Evangéliumot, majd a papot követve a hívek is a körmenetre indul. Kilépünk az éjszakába, elhagyjuk a templom falait, jelezve azt, hogy a feltámadás örömét mindenkinek hirdetni szeretnénk. Legtöbben sajnos ezt már nem hallják meg. Annyira a világ emberei lettek, hogy elfelejtették már az igazi örömöt. Lelki hallásukat és látásukat rég elhomályosította a világ törvénye, amit hajszolni és kergetni kell, és valljuk be, értelmetlenül. Akaratlanul eszembe jut most a Húsvét előtti készület, és az üzletekben kígyózó sorok. Bárcsak a lelki kincsekért állna sorba mindenki... Újra meg kellene már érteni, hogy az igazi kincseket nem pénzben, mennyiségben, finomságokban mérik. Ha a Feltámadást megértjük, akkor azzal együtt azt is, hogy a Feltámadt Krisztus gazdagság soha el nem fogy, mérhetetlenül árasztja reánk a sírból kiszálló Úr, és édességét nem múlja felül semmi.
Tart a körmenet. A tömeg miatt lassan halad, de nem is sürgetem. Hadd tapasztalja meg mindenki a feltámadás örömét, aki ezt az éjszakát a templomban tölti. Legyen olyan tiszta a szívünk, hogy mi is beállhassunk az angyalok karába, és zengjük a feltámadási éneket.
Visszatérünk a templom bejáratához, melynek ajtaja zárva van. Itt kezdi meg a pap a Húsvét hajnali istentiszteletet, melynek első mozzanata, az ünnepi Evangélium felolvasása:
„Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák Jézust. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.” (Mk 16, 1-15)
Mekkora öröm és boldogság, hogy mi is itt lehetünk az asszonyokkal az üres sírnál…
Felcsendül a húsvéti tropárion, az ünnep legcsodásabb éneke:
„Krisztus feltámadt, halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván.”
Ezt nem csak a kórus énekli, hanem mindenki. Itt senki sem marad néma, hiszen a megváltásunk az Úr feltámadásával beteljesedett, az örök élet mindannyiunk előtt nyitva áll. A feltámadt Krisztus öröme minden ember szívét boldogsággal tölti el.
Az ének többször elhangzik a templomajtóban, majd végül a pap a kezében lévő húsvéti kereszttel az ajtóhoz lép, kereszt alakban megkopogtatja vele az ajtót, mire az, mint a sír bejáratát lezáró kő, feltárul, s a tropárion éneklése, és harangzúgás mellett mindenki bevonul a templomba.
Bevonulás után már az összes csillára ég, a fekete terítőket fehérre, a feltámadás színére cserélték, a virággal díszített templom fenségesen pompázik.
Így kezdődik meg Damaszkuszi Szent János húsvéti kánonja, melynek összes énekek alatt a pap megtömjénezi az oltárt, az ikonosztáziont és a híveket, köszöntve őket a húsvéti örömhírrel: Krisztus feltámadt!
Így megy ez egészen a szolgálat végéig, jelezve számunkra, hogy a feltámadásba vetett hit, és az ezzel nekünk ajándékozott öröm soha nem ér véget.
A hajnali istentisztelet vége felé a pap, kereszttel és az Evangéliummal kijön a templom közepére, a feltámadás ikon elé. Megcsókolja azt, és a hívek is az ikonhoz járulnak. Itt köszöntik egymást a húsvéti köszöntéssel: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
A pap a szolgálat végén nem prédikál, hiszen mindenki, aki szívvel-lélekkel részt vett ezen a titokzatos szolgálaton, saját életében megtapasztalhatta az Evangéliumot. Felolvassa viszont Aranyszájú Szent János atyánk húsvéti beszédét:
Aki jámbor és istenszerető, élvezze ezt a szép és derüs ünnepséget.
Aki hálás szolga, örvendezve lépjen be az ő Urának örömébe.
Aki a böjtölésben megfáradt, élvezze most a jutalmát.
Lépjetek hát be mindannyian a mi Urunk örömébe; elsők és másodikok, élvezzétek jutalmatokat.
Gazdagok és szegények, együtt ujjongjatok.
Mértékletesek és könnyelműek, tiszteljétek ezt a napot.
Akik böjtöltetek és akik nem böjtöltetek, vigadjatok ma.
Senki se siránkozzék szegénysége miatt, hiszen megjelent a közösség országa.
Senki se bánkódjék vétkezései miatt, hiszen bűnbocsánat kelt ki a sírból.
Senki se féljen a haláltól, hiszen megszabadított minket tőle az Üdvözítő halála.
Eltörölte azt, amikor alávetette neki magát.
Leigázta az alvilágot Az, aki alászállt az alvilágba.
Megkeserítette azt, amikor megízleltette vele az Ő testét.
Óh halál, hol van a te fullánkod?
Alvilág, hol van a te győzelmed?
Feltámadott Krisztus, és lehullottak a démonok.
Feltámadt Krisztus, és örvendeznek az angyalok.
Feltámadt Krisztus, és senki halott nincs a sírban.
Mert feltámadván Krisztus a halottaiból, első zsengévé lett az elhunytak közül.
Övé a dicsőség és a hatalom mindörökön örökké. Ámin.
Teljes terjedelmében ITT olvasható.
Ilyen csodás eseménynek lehettünk részesei Húsvét Szent éjjelén. A templom már üres, de még maradok egy kicsit…Hálát adok az Istennek, hogy az idén is méltatott az Ő kegyelmére Húsvét szent éjjelén. A húsvéti öröm mindenkinek szól. Aki jelen volt, s annak is, aki nem. Feladatunk is van, azok után, hogy kiléptünk a templomból: továbbadni minden egyes embernek, hogy Krisztus feltámadt, s ezzel megnyitotta számunkra a Paradicsom kapuit.
Sipos Barnabás
