Ismeritek a Belga zenekar ’Mit parodizálsz?’ című számát?

„újságíró kérdezi, hogy honnan a név,
honnan a név, honnan a név
most mindenki kérdezi, honnan a név
honnan a név, honnan a név”

Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy mi nem parodizálunk (hogy mi a küldetésünk, azt leírtuk itt), mégis rengetegszer megkaptuk már azt a „csak egy apró észrevételt”, hogy szuper az, amit csinálunk és ahogyan tesszük, DE ezzel a névvel egyszerűen nem lehet azonosulni. Mert „Miért szólna be a papnak bárki is?” és amúgy is „Miért kell erre még külön felhívni az emberek figyelmét, hogy szóljon be?”, és „Miért kell így provokálni?”, milyen borzalmas, hogy „A mai világban semmiféle tisztelettel nem vagyunk az embertársaink felé, már a papokat sem tisztelik...”, és még sorolhatnánk…

Volt olyan eseményünk, ahol a válaszadó papokkal, lelkészekkel az esemény előtti ismerkedős vacsora közben az egyik, egyébként nem „egyházi” válaszadó (aki értelemszerűen már korábban elfogadta a felkérésünket és csupán csak két óra választotta el az egyik Szólj Be a Papnak! vitaesten való válaszadástól) egyszerűen nem tudott továbblépni ezen a gondolatmeneten és folyamatosan a névválasztásra terelte a szót. Sőt, az április 1-jei tréfánkat is sajnos sokan félreértették, túlgondolták, túlmagyarázták.

Szeretnénk most néhány pontban tisztázni az ezzel kapcsolatos álláspontunkat, véleményünket, észrevételeinket.

Ki(k) a célközönségünk, kiknek szólnak az eseményeink?

Tényleg hatalmas öröm számunkra, amikor evangélikus egyházkerületi napon (püspöki részvétellel!), református ifjúsági találkozón, katolikus táborban, vagy családi napon Szólj Be a Papnak! eseményt tartanak/tartunk, hiszen akár tudatosan, akár nem, de azok az egyházi személyek, akik részt vesznek ezeken a programokon, ezzel is biztosítanak minket a támogatásukról, arról, hogy szerintük is jó az irány, amin elindultunk, jó az út, amelyen (már közösen) járunk. Azt tapasztaljuk, hogy ilyen közegben is van igény és szükség a kötetlen hangulat megteremtésére, a szabad kérdezés biztosítására. 

DE fontos tudnotok, hogy több mint két évvel ezelőtt nagyon nem ebből a célból indítottuk el a kezdeményezésünket. Alapvető célunk még mindig az, hogy a kereszténységet becsempésszük a hétköznapokba. Na, de nem ám azoknak a hétköznapjába, akiknek már ott van, hanem éppen ellenkezőleg, olyan egyházon kívüli személyeket szeretnénk megszólítani, akik sosem találkoztak még pappal, lelkésszel. Azokat, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit gondol, hogyan él egy egyházi személy, olyanokat, akik nem gondolják, hogy egy pap is ugyanúgy ember, mint ők, ugyanazokkal az élethelyzetekkel, problémákkal, hibákkal.

Az már egy másik kérdés, hogy elérjük-e az általunk megszólítani kívánt személyeket, de nyugi, nem adjuk fel!

Hol tartanánk a „Kérdezz a Paptól!” névvel most?

Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy ha kitennénk egy plakátot, amin ez állna: „hétfőn héttől kérdezz a paptól a plébánia nagytermében!”, akkor hány embernek lenne érdekes, hívogató ez az esemény, illetve hányan vennének részt rajta.

Kérünk mindenkit, hogy fogadja el, hogy ez a 21. század. Egy olyan világ, ahol annyi inger ér minket, hogy ha szeretnénk kitűnni a tömegből, és a rengeteg (egyébként tényleg tartalmas és izgalmas) program közül szeretnénk, ha a miénkre felfigyelnének, akkor bizony provokatívnak, kicsit ércesnek kell lennünk. Ha azt szeretnénk, hogy az emberek megálljanak a mindennapi rohanás, pörgés közben, akkor valamivel ki kell tűnni.

A név valóban kiprovokálja a papok iránti tiszteletlen viselkedést?

Tapasztalataink szerint egyáltalán nem. A kommethuszárjaink között akad jó pár vitriolos megjegyzés, de élőben senki sem ront neki az ott lévő papoknak/lelkészeknek. Az izgalmas beszélgetések közben inkább gyónás, vagy áldás kérés történik. Sokkal inkább azért kapják meg a tiszteletet a papok, mert nem húzódnak vissza a biztonságos falak közé, hanem ki mernek lépni oda, ahova Jézus is szánta az embereit. Az emberek közé, akik válaszokat keresnek, akik megoldásra, gyógyulásra várnak. Ez a közvetlenség sokszor meglepetésként hat azokra, akik magukról nem tudnák elképzelni, hogy egy pappal/lelkésszel beszélgessenek, végül általában ők azok, akik akár hosszabb időre is ott ragadnak akár egy fesztivál kavalkádjában is.

Nem éppen azzal adjuk meg a tiszteletet Isten embereinek, hogy méltónak tartjuk őket arra, hogy bepillantást nyerjenek a saját, személyes kérdéseinkbe, hogy segíthessenek a válaszok megtalálalásában? Iyen találkozások létrejöttében szeretnénk bábáskodni. 

Az elmúlt két és fél év tapasztalata pedig az, hogy a papok, lelkészek közül a legtöbben visszavágynak abba, hogy „beszólhassanak” nekik, helyesebben hogy beszél(get)hessenek az Istent kereső emberekkel. 

Mi a helyzet a más néven futó, hasonló kezdeményezéssekkel?

Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy mekkora öröm fog el bennünket, amikor felfedezzük, hogy országszerte, sőt már határainkon túl is „hódít” a kezdeményezésünk. A kezdetektől egy „open source” (szabad forráskódú) sorozatnak indítottuk, amelyet bárhol meg tudnak szervezni helyi csapatok, ugyanezen a néven, ugyanolyan főbb alapelvek mellett (pl. szabad kérdezés és beszélgetés), a szükséges helyi sajátosságok figyelembe vételével.

Praktikus szempontból (pl. köztudatba kerülés, egységes hang) örülnénk, ha az általunk inspirált, hasonló kezdeményezések egy cím alatt futnának. Ugyanakkor nem az a célunk, hogy a „SzBAP” brandet minél inkább felvirágoztassuk, hanem az – és így érthető a mi „beszólásunk” is -, hogy a gyülekezeteket felrázzuk, hogy krisztusi lelkülettel ki kell lépni a templomok falai közül (lásd a lenti videó-felhívást). Erre kínálunk egy használhatónak tűnő formát a misszióra kész közösségeknek. Néha az is elég, ha sikerül egy-egy gyülekezetet akár közvetve is ahhoz segítenünk, hogy az állóvizet felkavarva a hitet ne muzeális dolognak, hanem élő valóságként mutassa fel (pl. a tabu témák elől nem menekülve, a „világgal” való kapcsolódási pontokat keresve, tudatos arculatot teremtve, stb.).

A „Szólj Be a Papnak!” elnevezést tudatosan nem védettük le, hiszen az a célunk, hogy minél több mindenkit elérjünk, az egyházhoz, a keresztény értékek felé tereljünk. Mi offline beszélgetéseket, kulturált vitákat szeretnénk, nem titkolt célunk a mai vitakultúra fejlesztése is.

Tehát, aki szeretne élni a lehetőséggel és szívesen beindítaná a kezdeményezést a saját városában, annak azt üzenjünk, hogy „Csak bátran! :)”.

És bár minden helyzet, minden város más és más, azért ha segítségre van szükségetek, keressetek minket bármelyik elérhetőségünkön (FBon, Instán, emailben: szoljbeapapoknak@gmail.com), szívesen segítünk az indulásban, illetve persze az indulás után is.