A vallásos szlengben Jézus „kopogtatása” alatt azt szokták érteni, hogy Isten fia megtérésre hív fel, mintegy az őt kereső ember szívének ajtaját kívülről zörgetve. Ferenc pápa ezt a képet átalakítva azt vázolta fel, hogy a Jézus belülről próbál kopogtatva kitörni, hogy a perifériákra is eljusson. Annak a magatartásnak a kritizálásáról van szó, amely az egyházat egy zárt-világnak fogja fel, és a körön belüliek csiszolgatásával foglalkozik, miközben „odabent” sem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. A mi lelkipásztorunk, Veres János bélyeggyűjtő klubhoz szokta hasonlítani ezt a mentalitást, Beer Miklós, nemrégiben leköszönt váci római katolikus püspök pedig „önszórakoztató gettóegyház”-ként írta le a jelenséget és felszólított a templomból való kilépésre.
Kocsmamissziónkat az ilyen megszólalások inspirálják, és októberre tekintettel megfogalmaztuk a templomból kimozdulás 10 tételét:
- Megújulás? Visszatérés! Több helyen az általunk is követendőnek tartott kezdeményezések az újítás szükségszerűségéről beszélnek (Douglass, Mallon). Ez ne tévesszen meg senkit, az újítás célja (akárcsak a reformáció, azaz vissza-alakítás idején) csakis a Krisztushoz való visszatalálás lehet!
- A Lélek vezet. Bármilyen missziós, evangelizációs kezdeményezés csak akkor ér valamit, ha a Szentlélek inspirálja és vezeti. Viszont ennél nem is kell több. („a Szentlélek /…/ megtanít majd titeket mindenre”, Jn 14, 26).
- Elküldelek titeket! „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” - mondja Jézus (Jn 20, 21). A missziós paranccsal („Menjetek el”) együtt egyértelmű, hogy nekünk is feladatunk a kimozdulás, a komfortzóna elhagyása; ezek a felszólítások a legtisztább forrásból, azaz közvetlenül Krisztustól származnak.
- Élő közösségi terek. Jézus mindig ott volt, ahol az „emberek”. Nemcsak a zsinagógákat és a Templomot kereste fel, hanem ott volt a legfontosabb találkozási pontokon: a lakodalomban, a kútnál, a tóparton, a gyógyító fürdőnél, a bűnösök és vámszedők közt, a nagy ünnepeken, stb. Missziót, evangelizációt nem a templomban kell tartani, az egyház feladata korunk élő közösségi terein jelen lenni, legyenek azok utcák, kocsmák, fesztiválok, falunapok, sportrendezvények, határon túli magyar közösségi események, és persze a perifériák.
- Pásztor-szemlélet. Nyilvánvaló és óriási különbség van a népszámlálások során a keresztény felekezetekhez soroltak száma és a hitüket aktívan gyakorlók (legyen most ennek mércéje a rendszeres templomlátogatás, bár ez nyilvánvalóan kevés önmagában) száma közt. Önbecsapás, ha a „kallódó egyháztagokat” simán hívőknek tekintjük statisztikai célokból, nem pedig missziós célpontnak. (vö. az leveszett juh példázatával, Lk 15, 1-7).
- Go offline! Az online missziós, evangelizációs törekvéseknek akkor van értelmük, ha az a cél vezérli őket, hogy valóságos, élő személyek közti találkozásokat mozdítsanak elő. Az emberek a valódi figyelemre és beszélgetésekre éhesek, nem pedig még további online tartalmakra.
- Nem a technológia. Nem az számít, hogy mennyire profi a közösségi médiamegjelenés, a videók minősége, a molinók, pólók dizájnja, stb. Ez mind teljesen fölösleges beruházás, ha az előző pontoknál rossz az irány.
- Nem a korszellem. Az első pontban említett megújulás (vagyis visszatérés) nem jelentheti azt, hogy a korszellemnek próbálunk megfelelni (pl. a gender-kérdésben). Az üzenet ugyanaz 2000 éve, nem annak tartalmában, hanem az átadásának módszerében van helye változtatásnak („Jézus Krisztus tegnap, ma s mindörökké ugyanaz”, Zsid 13,8).
- Ökumenikus hálózatok. Egész városrészekre, városokra kiterjedő, felekezetek közti együttműködéssel megvalósuló missziós hálózatokra van szükség. Az ökumenizmus ugyanakkor nem egy évente megtartott, felülről szervezett protokolláris eseménysorozattól lesz élő, hanem a rendszeres, vállvetve folytatott közös szolgálattól.
- Aki az Örömhírben hisz, nem rejti el. Ha valaki magát hívőnek mondja, de az evangéliumot (örömhír) nem hirdeti másoknak, felvetődik a kérdés, hogy esetleg önző, irigy vagy valójában nem is hiszi el, ami a Hitvallásban szerepel.
Következő eseményünkön három püspökkel lehet megvitatni tabuk nélkül, hogy mi az egyház haszna és hogy a templomból való kilépést hogyan is lehetne konkretizálni.