A Hit és tudomány vitasorozat második alkalmára ismét annyian voltatok kíváncsiak, hogy alig-alig fértünk el a debreceni Nagyerdei Víztoronyban.

Az est bemutatkozását Berényi András öt gyermekes édesapa, pszichológus, a DEMEK vezetője azzal kezdte, hogy megfordult elmeszociális otthonban, na persze nem mint beteg; ápolóként volt alkalma pszichiátria betegeket kezelni. Dr. Bánfalvi Attila a Debreceni Egyetem Magatartástudományi Intézetének egyetemi docense már az elején Karinthy sorait idézve („Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.”) kategorizálta magát a nem hívők közé. Az orvosantropológiát, a pszichiátria aspektusait oktató Attilát sokszor elgondolkoztatja, hogy a mai világban miért van mindenkinek valamilyen orvosi problémája. Dr. Kállai Imre lelkészi feladatai mellett pszichiáternek készül, négy gyermek édesapja. Az est római katolikus válaszadója Szabó József atya volt, aki az egri szemináriumban a papnövendékek lelki képzéséért felel. József atya érdekesnek gondolja, hogy a szentek életében hogyan van jelen a pszichológia.

Hagyományos módon most is az est első kérdését a moderátor, Püski Dániel az Úrréti Református Gyülekezet alapító lelkésze tette fel. Azt kérdezte a válaszadóktól, hogy az ő életükben hogyan jelenik meg a pszichológia, életük során ezzel kapcsolatban milyen élmények érték őket. József atya a szentgyónásokhoz kapcsolódóan vetette fel, hogy mikor másokon segít, maga is gyógyul. Kállai Imre úgy érzi, hogy mindig is benne volt a vágy, hogy embereken segíthessen. A református lelkipásztor szerint, ahogy a pszichiáter, úgy a lelkész is teljes egészében nézi az embert, nem csak egy adott területre koncentrálva. Bánfalvi Attila úgy emlékszik vissza, hogy olvasmányélményei új világot nyitottak meg előtte: Sigmund Freud, a pszichoanalitikus iskola alapítója nagy hatással volt rá. Berényi András pszichológus egy nagyon közeli élményét osztotta meg a hallgatóságga: egy ismerős házaspár családi krízise kapcsán egy pap barátjával közösen ültek le beszélgetni a házaspárral; ekkor döbbent rá, hogy a két szakterületnek együtt kellene dolgozni. Elgondolkoztatta, hogy a pszichológiaoktatásban miért nincs benne a teológia ismerete, illetve fordítva. Milyen jó lenne, ha a papok pszichológiában képzettek lennének.

A rövid bemutatkozás után most is a jelenlévők kérdéseit várták a válaszadók. Az első kérdés rögtön arra irányult, hogy lehet-e kapcsolatot vonni a hívők, illetve a nem hívők aránya és a megbetegedések előfordulása között. Kállai Imre leszögezte, hogy rengeteg kutatás volt ilyen témában és egyértelműen megállapítható, hogy a hívők kevésbé lesznek betegek, sőt kevesebb a hívő dohányos is. A testi egészség szorosan összefügg a mentális egészséggel. Később egy másik kérdés - visszautalva erre - azt firtatta, hogy lehet-e mérni a hitet. Illetve, hogy van-e a mentális függéseknek felekezet-függése. Arra, hogy melyik vallás betegítheti meg az embert Kállai Imre nem akart válaszolni; azt azonban elmondta, az lehet megbetegítő, amikor kontextus nélküli egy spirituális élmény.

A hit mérésével kapcsolatban Berényi András felvetette, hogy azért is nehéz, mert egyik nap még hívő vagyok, másik nap kevésbe. Ez egy folyamat, ahogy Pál a Korinthusiakhoz írt levelében is írja: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”. A mai világban egyre több az, aki a „maga módján hisz”, illetve tíz hívő ember hitélménye mind különböző. József atya szerint a hit mérése a parancsok megtartásában mérhető („Aki szeret engem, megtartja tanításomat.”).

Felmerült, hogy a tudatalatti gondolataink befolyásolják a döntéseinket, ezáltal a tetteinket is. Van-e arra tanítás, hogy ezt hogyan lehet irányítani? József atya elmondta, hogy sokat segíthet a szentgyónás, a szemlélődő ima is, illetve kiemelte, hogy Isten karizmákon keresztül gyógyít. További kérdés került terítékre ennek hallatán, mégpedig, hogy lehet-e mércéje a hitnek az, hogy mennyi embert vagyunk képesek a karizmák által gyógyítani. Erre Kállai Imre kijelentette, hogy azért itt nem arról van szó, hogy a szuperhívő kiüríti a kórházakat.

Egy kérdező arra volt kíváncsi, hogy a nem hívő pszichológus hogyan tud segíteni a hívő páciensnek, illetve fordítva. Berényi András pszichológus erre úgy válaszolt, hogy egy-egy terápia során ez nem fontos, hiszen mindenki Isten teremtménye. Persze, ha az illetőnek hithez kapcsolódik a problémája, akkor nem mindegy, hogy kihez fordul segítségért.

Szóba került az is, hogy akinek hívőként pszichés betegsége (pl depressziója) van, az Isten ellen cselekszik-e. József atya felvetette, hogy sok olyan szent volt, aki pszichés betegséggel küszködött. Néri Szent Fülöpnek öngyilkos gondolatai voltak, az atya szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy egy-egy szent a mai orvosi besorolás szerint hová lenne sorolható.

József atya kijelentése, miszerint azzal okozunk a legnagyobb kárt, ha bizonyos szenvedésektől fosztjuk meg a másikat, olyanoktól, amiket át kellene élniük, újabb kérdést vetett fel, méghozzá azt, hogy mi a helyzet a császármetszéssel.

Arra is rákérdeztek a jelenlévők, hogy vajon azért van-e egyre több lelki beteg, mert egyre jobban tudjuk diagnosztizálni a különféle betegségeket. Szóba került az egészséges személyiség is. Kállai Imre szerint nem mindegy, hogy saját magunkat hogyan látjuk. 

Az utolsó kérdések megválaszolása már sietősen telt, hiszen a másfél óra ismét szűknek bizonyult. De nem kell aggódni, az eseményen írásban feltett kérdések közül a legjobbakat a Debrecen Úrréti Református Gyülekezet novemberben három alkalommal (10-én, 17-én és 24-én) is feldolgozza a vasárnapi istentiszteleteken prédikáció formájában.

Az élő adást itt tudod visszanézni.

Fotók: Szabó Zsombor