Egy kedves hölgy - miután megnézte a legutóbbi vitaestünk élő közvetítését a FB-oldalunkon - az alábbi gondolatokat fogalmazta meg, ajánljuk szeretettel!
Magamról annyit, hogy egyetemista vagyok, műszaki területen tanulok. Magam is bekapcsolódtam kutatási projektekbe, de még korán sem olyan volumenben, hogy a saját gondolataimra merjek hivatkozni ebben az írásban. Viszont volt szerencsém két olyan nagy tudású kutató gondolataival találkozni, akikre bátran merek hivatkozni.
Mindezek előtt szeretném leszögezni: a tudós sem mindentudós. Akár ateistáról, akár teistáról vagy deistáról, agnosztikusról vagy keresőről van szó… Legtöbbjük sajnos csak 1-2 tudományterületen tud igazán beható ismereteket szerezni élete során, hiszen az, hogy azokat mélységében megismerje, rengeteg energiát igényel.
Lemaître és Einstein
A két kutató, akikre hivatkozni szeretnék, a saját tudományterületeiken túl a teológiában is mélyre ástak. Egyikük Francis S. Collins (The language of God c. könyve. Magyarul: Isten Ábécéje címen elérhető) orvos és kémikus, kezdetben megrögzött ateista gondolatai, aki a humán genom program (az ember DNS szerkezetének feltérképezése) vezetője volt. A másik gondolkodó pedig Raffai Péter fizikus (A Teremtés fizikája c. előadása), aki a gravitációs hullámok kutatásában vállalt vezető szerepet.
- Ősrobbanás (Raffai előadása nyomán)
Az ateista álláspont nagyon sokáig az volt, hogy a világnak nincs kezdőpontja- örökkön létező. Ennek cáfolatára Lemaître pap, mérnök és fizikus állította fel az ősrobbanás elméletét 1900-as évek első felében. Az elmélet nagy lelkesedést keltett a katolikus egyházban, XII. Piusz pápa hivatalos beszédében is hivatkozott rá 1951-ben. Ezek után Lemaître maga kérte meg a pápát, aki jó barátja volt, hogy ne érveljen ilyen módon, hiszen véleménye szerint az egyház hitelét nem az bizonyítja, hogy van-e a világegyetemnek kezdete, hanem az, hogy Jézusnak az Evangéliumokba foglalt története igaz-e.
Érdekes, hogy manapság sokan az isteni teremtés elleni ellenvetésként használják fel az ősrobbanás elméletet. Nem tekinthető cáfolatnak, mivel az ősrobbanás pillanatát nem tudjuk leírni fizikailag. A tudomány képletei mindig csak bizonyos kezdeti feltételekkel működnek, és a jelenleg használt képleteink egyike se működik az ősrobbanás pillanatáig. (Minimális idővel azután már használhatóak).
Lemaître-nek, az ősrobbanás atyjának a saját hitvallása: „Két út vezet az igazsághoz. Én úgy döntöttem, hogy mindkettőt követem.”
- Minden mérhető, bizonyítható (Raffai és Collins is érintették a témát)
Nem igaz az állítás, tekintve, hogy például az ősrobbanás pillanatáról sincsenek méréseink. Ráadásul a tudományban vannak nagyon zavarba ejtő állandók (terminológiánként különbözik, hogy melyek), amelyeknek nagyságát nem tudjuk tudományosan magyarázni, hogy miért pont akkorák. Annyit tudunk róluk mondani, hogy pont ekkorának kell lenniük, hogy létezhessen a mai univerzum.
- Egy kis valószínűség számítás (Collins gondolatai alapján)
Tudjátok mennyi esélye volt, hogy a Földön élet alakuljon ki? Vagy hogy egyáltalán a Föld kialakuljon?
Kezdjük ott, hogy az ősrobbanás után keletkező kvarkok és antikvarkok nagyrészt kioltották egymást (találkoztak és megszűntek létezni foton vagy energia felszabadulása közben). Minden egymilliomodik ilyen megsemmisülő párosra jutott egy „túlélő” kvark, mivel a szimmetria nem volt tökéletes. Ez tette lehetővé a mai anyag létezését. A szimmetrikus állapot sokkal természetesebbnek tűnne… viszont akkor most nem léteznénk. Ezt végiggondolva az is kimondható, hogy az univerzumban rejlő lehetőségek szinte elhanyagolható töredéke adja a ma létező univerzumot.
Na mindegy, tegyünk ezen túl magunkat. Vannak véletlen szerencsék… Eztán elkezdtünk tágulni. Csak egy hajszálon múlott, hogy ne a kritikus sebességgel. Ha a tágulás sebessége 100 kvadrilliónyi résszel kisebb lett volna, az univerzum még azelőtt magába roskad, hogy elérte volna a jelenlegi kiterjedését. (Amúgy, bár azóta sokat lassultunk, még mindig majdnem a kritikus sebességgel tágulunk).
Ha pedig egymilliomodnyi résszel nagyobb lett volna a sebesség, akkor a csillagok és a bolygók nem jöhettek volna létre.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a nehezebb elemek létrejöttéhez (Mint például szén. Szén alapú élet van a Földön.) is különleges feltételek szükségeltetnek. Itt az erős kölcsönhatás megfelelő mértékére volt szükség, hogy ne alakuljon még idő előtt az összes hidrogén héliummá, de létrejöhessenek nehezebb elemek. Mintha a nukleáris erők úgy lennének állítva, hogy létrejöhessen a szén, mely a létünk alapja. Amúgy tudtátok, hogy mind csillagporból vagyunk? Az anyag a csillagok belsejében keletkezett, majd azok halála (robbanása) után terjedt szét az univerzumban.
Ezek fényében Collins 3 lehetőséget említ.
- Végtelen számú univerzum létezik, amelyek némelyikében létezik élet, akár tudatos is. (multiverzum-hipotézis) Az univerzumokban eltérnek a fizikai törvények. Megfigyelni a többi univerzumot nem tudjuk… de még csak a mi univerzumunknak se minden részét. A fénysebesség mint határsebesség súlyos korlátot szab megfigyelőképességeinkhez (ugye információhoz vagy fénynek vagy hangnak vagy bárminek el kell jutnia hozzánk a megfigyelendő objektumról.)
- Egyetlen univerzum alakult ki, teljesen véletlen, ebben élünk.
- Egy univerzum van, amelynek a paramétereit egy tudatos Teremtő finomhangolta.
Collins valószínűségszámításos fejtegetésekkel az utolsóra tippel. Így is túl hosszú leszek, nem részletezném, aki kíváncsi rá, megtalálja Collins könyvében.
- Jövő? (Raffai fejtegetései, nekem kicsit soook)
Jézusról csak tanúbizonyságokból tudunk. A jelenlegi fizikai elméleteink nagyját a csillagászat adja, az „égen lévő objektumok” vizsgálatával. A galaxisok színképének az eltolódásával bizonyítható például az univerzum tágulása (Doppler effektus. Ez alapján működik a traffipaxok többsége is. Szerencsére a csillagászati távcsövek nem a rendőrséghez vannak bekötve, mert a galaxisok megrögzött gyorshajtók). Az univerzum tágul. Ezek olyan messze fognak jutni (ha lesz még akkor emberiség… meg akkor is, ha nem, csak akkor nem fogja összezavarni a kutatókat), hogy nem lesznek detektálhatók, hiába rohan a fényük fénysebességgel felénk, nem fog ideérni. Akkor a jövő kutatóiból teológusok lesznek? Hiszen onnantól már csak a 21. század „primitív, régimódi tudósainak” a szavára tudnak majd alapozni. Vajon hisznek majd nekünk, vagy csak egy legendának tartanak majd mindent az ősrobbanástól a táguló univerzumig?
Nem tudok, és nem is akarok szilárd bizonyítékot adni Isten létezésére, vagy bármelyik vallás ellen vagy mellett. Én csak arra szeretném biztatni az élet kérdésein gondolkodó embereket, hogy a vallás és tudomány éles szembeállítását gondolják újra, és esetleg az érveiket is… Bármelyik oldalon.
Meg persze szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mind csillagporból vagyunk.
(Aki nálam közérthetőbben vagy nagyobb tudományos igényességgel tudja összefoglalni a témát, azt kérem, hogy tegye meg bármilyen platformon, nekem nem szorosan a szakterületem!)
