Kúl, közvetlen, keresztény

Nem véletlen, hogy a szurkolókat 12. játékosnak is hívják

- interjú a magyar papi labdarúgó-válogatott egyik tagjával

2020. június 17. - szoljbeapapnak

Kocsis Dániel görögkatolikus papot, nyíregyházi egyetemi lelkészt, az egyik korábbi eseményünk válaszadóját, a magyar papi válogatott egyik tagját kérdeztük a foci és a hit kapcsolatáról.

Mit gondolsz, vajon miért szerettünk volna Veled interjút készíteni a futball és a vallás összeegyeztethetőségéről?

KD: Életem legfontosabb alkotó eleme az Istennel való kapcsolatom, aztán a családom, utána pedig a foci… Nem csak maga a játék, hanem annak minden eleme, főként a szurkolás.

Édesapám egyszer elvitt egy LOKI – Újpest meccsre, azóta számomra csak egy csapat létezik, a DVSC.

Éppen ezért örültem a megkeresésnek, hiszen ritka az, hogy egy papot a profi foci világáról kérdeznek, ami látszólag távol áll mindentől, amit az Egyház képvisel… Pedig az Egyház nem mást, mint az Ember életébe akar olyan segítséget adni, ami annak minden területén használható. Ezért merek válaszolni kérdéseitekre.

2349.jpg

Kocsis Dániel atya középen, sárga mezben, 2018-ban, ekkor a torna legjobb kapusa díját is elnyert, forrás

Szerinted mire van leginkább szükségük a focistáknak, hogy győzzenek: lelki elmélyülésre, imára vagy inkább jó edzésre és taktikára? 

KD: Elsősorban „szakmai” felkészültségre, ami az edzéseken és a taktikai értekezleteken épül bele a csapat játékába. A profi sportban a fizikai és taktikai felkészültség nélkül egyszerűen nem lehetsz eredményes.

Viszont itt jön a képbe az ember lelke: ha nem vagy rendben „fejben” (én ezt inkább „lélekben"-nek hívom), akkor a nálad gyengébben felkészített, de sokkal lelkesebb ellenfeled jó eséllyel le fog győzni.  Ez nem csak a sportra, de az élet minden területére igaz.

Nem véletlen, hogy a szurkolókat 12. játékosnak is hívják, hiszen sokszor az a lelkesítő pluszt, amit semmi nem tud pótolni, ők adják meg a csapatnak.

Ha lélekben rendben vagy és tudsz a csapatért játszani, akkor biztosan tudsz majd összpontosítani is, ami sikerre vezet. Ezt segíti az ima és a lelki elmélyülés.

Lehet bűn az, ha valaki rosszul vagy lelketlenül játszik? Ha igen, hogy nyerhet feloldozást?

KD: A bűn az, amikor tudva és akarva, direkt rosszat teszek. Szerintem nincs olyan profi, vagy amatőr játékos, aki tudna lélektelenül focizni. A profi sportban a csapatvezetők felelőssége egy olyan közeg kialakítása, amiben a srácok akarnak teljesíteni. Ahol van összetartás, ahol fontos az együtt küzdés. Ezt mindig értékelik a szurkolók is, akiknek csak az számít, hogy a játékosok mindent beleadva játszanak-e, vagy sem.

Sajnos a profi sportban gyakran tapasztalható jelenség a „lélektelen játék”. Ez nem a sportoló hibája, hanem azé a közegé, amely ennek teret ad.

img_7505-4.jpg

Dani atya a pappá szentelésén 2016-ban, forrás

Szoktál imádkozni, hogy nyerjen a kedvenc csapatod? Be lehet „imádkozni” egy gólt a kapuba?

KD: Az ima tárgya nem lehet a másik ember sikertelensége, vagy bukása. Éppen ezért én abban nem hiszek, hogy kiimádkozhatom a csapat győzelmét, hiszen ez magában foglalja azt is, hogy a másik csapat veszít.

Az ima csodákra képes. A profi fociban arra a csodára, hogy a sokat kereső játékosok valóban kiteszik szívüket, lelküket a pályára, azért, hogy nyerjenek. Hogy érezzék a győzelem ízét,a befektetett munka gyümölcsét. Sajnos ezeknek a srácoknak sokszor ez nem motiváció. Aki szokott a csapatért imádkozni, annak a következő a tanácsom: imádkozz azért, hogy minden játékos  a legtöbbet akarja kihozni magából, hogy érezze a felelősséget, hogy a lelkesedés soha ne lankadjon. Ha ezért tudunk imádkozni, akkor egy elveszített mérkőzést is élvezni fogunk.

Meccs közben néhány illetlen kifejezés is kiszalad a szánkon. Ez ilyenkor belefér?

KD: Ez soha nem fér bele. Trágárkodni, csúnyán beszélni, káromkodni soha nem szabad. Nincs az a tét, ami jogossá tenne bármilyen illetlen kifejezést. Nekem ez minden meccsen nagy kihívás. Amikor elered a nyelvem, tudom, hogy a lelki atyámhoz kell fordulnom, mert elfáradtam… Nekem ez a lelki fáradság mércéje.

Zárszóként csak ennyit mondok: Mindörökké hajrá Debrecen! (Akár az NB2-ben is.)

Hálásan köszönjük az elgondolkoztató válaszaidat. Hajrá Loki!

Veres János református lelkésznek is feltettük ezeket a kérdéseket, a válaszait itt találod.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr3015825478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.