Kúl, közvetlen, keresztény

A Queen “keresztény” dalai

’Hitetlen, de nem hiteltelen?’ sorozat #2

2020. július 10. - Phil Melanchthon

’Hitetlen, de nem hiteltelen?’ sorozatunkban olyan könyvekből, filmekből, zenékből, stb. szemezgetünk, amelyek a keresztény hit világát kívülről, adott esetben kritikusan mutatják be. Keresztényként azért érdemes ilyen művekkel megismerkednünk (ahelyett, hogy ingerülten lesöpörnénk azokat az asztalról), mert társadalmunkban a ’hitetlen’ megközelítések lettek a dominánsok. Olyan alkotásokat keresünk, amelyek segítenek megragadni az ilyen álláspontok eredetét, lényegét és lehetséges kihatásait. Megértésük célja lehet, hogy párbeszédbe kezdjünk, megalapozott kritikát gyakoroljunk és a hitre térést előmozdítsuk. A missziós parancs ugyanis úgy teljesíthető, ha nem a saját szubkultúránkban élünk, hanem a tágabb kulturális kontextus ismeretében tudunk kapcsolatot létesíteni, mint Pál apostol Athénban. Az első rész itt olvasható. Az alábbiakban a brit rockbanda, a Queen néhány korai, talányos szövegvilágú dalát vizsgálom, amelyek keresztény témákat jelenítenek meg.

fm.jpg

A sokszínű Feddie Mercury (fotó: Wattpad)

A Queen frontemberének, Freddie Mercurynak hitéletéről viszonylag keveset tudunk (leginkább a szexuális élete és végzetes betegsége tartozik az életét kutatók érdeklődési körébe). Ismert tény, hogy Farrokh Bulsara néven Zanzibárban született indiai származású, párszi vallású családba. A párszi hitvilág Perzsiából származik és a zoroasztriánus irányzathoz tartozik. A vallásalapító Zarathustra tanainak egyik fontos eleme a dualizmus: a világban a jó és a rossz küzdelme folytonosan zajlik. Hisznek abban, hogy a halál után vagy a pokolba vagy a mennyországba kerülnek az emberek. Ellentmondásokba ütközünk, ha feltesszük a kérdést, hogy az énekes (aki egyébként gyermekkorában anglikán és katolikus iskolába is járt) mennyire követte vallása hagyományait. Nyolcéves korában részt vett a hagyományos beavatási szertartáson és akarata szerint párszi módon zajlott a temetése is. Peter Freestone magyarul is olvasható életrajzi könyvében azt írja, hogy Freddie ódzkodott az intézményes vallást övező képmutatástól. A Queen dobosa, Roger Taylor pedig megemlítette, hogy zenésztársa azt mondta neki egyszer, hogy nem érzi magát a párszi kultúrához tartozónak.

Érdekes, hogy a Queen első, 1973-as lemezén (Queen) szerepel néhány dal, amelyeket témájuk miatt „keresztény” daloknak is szoktak nevezni, ezek mind Freddie Mercury szerzeményei. A Jesus című, pszichedelikus beütésű, B-oldalas tétel könnyen elmehetne keresztény körökben népszerű dicsőítő dalnak is. A szöveg a Jézust körülvevő tömeg egyik tagjának szemszögéből szólal meg, aki tanúja a sokaság érdeklődésének, a csodás gyógyításoknak. A Betlehembe tartó bölcsek képe megadja a jézusi történet tágabb kontextusát, a fülbemászó refrén pedig az Úr Jézust követő tömeg lelkesedését idézi. El is képzelem, hogy a Queen maradéka, azaz Brian May gitáros és Roger Taylor (akik turnéikra egy-egy vendég énekest szoktak hívni) egy virágvasárnapon bevonulnak a londoni Szent Pál-székesegyházba előadni ezt a dalt; csak egy dolog hiányozna nagyon: Freddie utánozhatatlan hangja.

Más szemszögből jelenik meg utalás a Bibliára a Great King Rat című számban. A dal „címszereplője” egy misztikus, gonosz alak, akit egyes értelmezők a sátánnal azonosítanak, de nincs egyértelmű támpontunk, hogy kiről van szó. A dalban elhangzik az a sor, hogy „ne higgy el mindent, amit a Bibliában olvasol”. Ennek a résznek, akárcsak az egész dalnak az értelmezése talányos, éppúgy kiérezhetjük belőle az általános valláskritikát, mint ahogy tekinthetjük a Great King Rat-től származó cinikus „beszólásának”.

Érdemes megemlíteni, hogy a fenti művekkel egy időszakban született a Mad the Swine című tétel, amely végül nem került fel az első Queen albumra. 1991-ben jelent meg a Headlong kislemez B-oldalán és az ugyanebben az évben kiadott, feljavított hangzású Queen album bónuszdalai közé is bekerült. Ismét Jézussal kapcsolatos történet foszlányaival találkozhatunk. Itt nem hangzik el az ő neve, de a kontextusból kirajzolódik a gadarai megszállott meggyógyításának története: Jézus egy régóta megszállott és rettenetesen viselkedő emberből légiónyi ördögöt űz ki, a gonosz lelkek pedig egy közeli disznónyájba távoznak. Az állatok a tengerbe vetik magukat, az ezáltal veszteséget szenvedő helyiek pedig megkérik Jézust, hogy inkább távozzon a környékről. A dalban megszólaló hang több ponton a jézusi szerepfelfogásra utal: „a szeretet üzenetét hozom fentről”, „azért jöttem, hogy megmentselek benneteket”, „segítek a hívőknek, vakoknak”, „dicsérjétek az Urat”, stb. Érdekes, hogy a dal címe mégsem ezekre a dolgokra utal, hanem a disznós történetre. Sőt, az is elhangzik, hogy a dalban megszólalót az emberek „mad the swine”-nak nevezik, azaz a disznók megőrjítőjének. Ezt a „titulust” el is fogadja, azonosul vele: „I'm mad the swine”. Egy olyan Jézus-képet kapunk tehát, amely szerint az Isten Fia számára nem derogál, hogy mit gondolnak róla, és hogy magasztos céljai helyett inkább az emberek számára zavaró történés kapcsán „bélyegzik meg”. Mintha csak azt mondaná: „a kritikát is magamra veszem, és ami nektek furcsa vagy érthetetlen az én dolgaimban, én arról is tudom, hogy a megváltás része”. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy miért került elő ez a dal 1991-ben, azaz Mercury halálának évében, mondhatni a végső számvetés során. Valószínűleg csak a teljesség kedvéért. Lehetséges azonban, hogy az extravagáns előadóban felmerült, hogy az ő sorsát is jelképezheti ez a dal? Hiszen őt is sokan csak a botrányai alapján ítélték meg, de ő ezzel nem törődve folytatta azt, ami a „feladata” volt: zenéjével gyönyörködtetett.

A szintén az első albumon szereplő Liar úgy kezdődik, mint egy gyónás („vétkeztem, Atyám”). Az első versszakból az is kiderül, hogy a megszólaló szükséget szenvedőnek érzi magát („segíts!”, „be fogsz fogadni?”). A bűnökről is szó esik, a címben is szereplő és végig hangsúlyos hazugság mellett vallomás szintjén megjelenik például a lopás és a harag. A felsorolásba később olyan tételek is bekerülnek, amelyek önmagukban nem számítanak bűnnek és inkább a szabadság mámorát idézik („bejártam a tengereket”, „megittam a bort”). Az egész dal során a kórus „támadja” a szólót éneklőt azzal, hogy különböző hangszíneken a „fejéhez vágja”, hogy „hazug, hazug!”. Konkrét kérések is megfogalmazódnak a dal elején megszólított „Atya” irányába, imádságot idéző beszédhelyzetben: „kérlek bocsáss meg/tudod, hogy sosem fogsz elhagyni/kérlek, terelj a jó útra”. A szöveg szintjén ezután a Queen korai, progresszív rock-korszakára jellemző módon álomszerű, nehezen felfejthető szimbolizmussal találkozunk. Egy bizonyos „Mama” lesz a megszólított (akárcsak később a Bohemian Rhapsody-ban), hallunk fogadalmat egész napi imádkozásra, a dal végül a kórus felerősödő „vádaskodásával” hal el.

A ’Hitetlen, de nem hiteltelen?’ sorozat szempontjából azért tartom kiemelkedőnek a Liar-t, mert bár a szöveg talányos, mégis végig követhető a bűnvallás teljes palettája: megszólítás, bűnök nevesítése, belső érzések megjelenítése, a külvilág elítélő hozzáállásával való szembenézés és a megbocsátás/feloldozás kérése.

Későbbi Queen művekben találkozunk ezek közül résztémákkal, például a 2018-as életrajzi film (amelyről keresztény kritika is készült) címadója, a Bohemian Rhapsody egyik híres sora („Mama, épp most öltem meg egy embert”) is egy vallomás (amelyet sokan a Farrokh Bulsara Freddie Mercuryra való „lecserélésével” hoznak összefüggésbe). Itt azonban hiányzik a feloldozás keresése.

Apropó, ha már zene és hit kapcsolatáról van szó, augusztus 21-22-én a debreceni Campus Eleven fesztiválra készülünk kitelepülni a Szólj be a papnak csapatával!

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr2715991696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.