Kúl, közvetlen, keresztény

Szólj Be a Papnak!

A reformátorok majdnem megölték a Mikulást?!

2020. december 06. - Fruzsanka

December 6-án reggelre azért telnek meg a kiscsizmák mindenféle finomsággal, mert élt egykor (3-4. sz.) egy igazán istenfélő férfi, aki többek között arról volt ismert, hogy bárkinek jó szívvel adott. Ez a férfi Mürai Szent Miklós, a katolikus és a görögkeleti egyház szentje. Egy korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk Miklós püspök életéről.

Ha bizonyos reformátori gondolatok széles körben elterjedtek volna és mélyen gyökeret vertek volna az emberek szívében, akkor ma valószínűleg egy protestáns családba született gyermek sem majszolná örömmel a csokimikulást, de lehet még te sem! Hiszen talán nem is lehetne ilyesmit kapni a boltokban.

A 12. századra elterjedt a szokás, hogy decemberben a társadalom perifériájára szorultak, mint az idős asszonyok, a szegények vagy a gyerekek házról házra jártak és finomságokat, ennivalót vagy pénzt kértek az ott lakóktól. Ezt látva egyes apácák apró ajándékokat kezdtek a gyerekek cipőjébe tenni Szent Miklós ünnepének előestéjén és azt mondták nekik, hogy a finomságok a szenttől származnak. Az évszázadok során más hasonló ajándékozási szokások is kialakultak. November végén Szent Katalin hozott ajándékot, főleg kislányoknak. Olaszországban a félelmetes kecskeszerű Perchta Vízkereszt előestéjén látogatta meg a gyerekeket és cukorkával vagy szénnel töltötte meg a harisnyáikat. A franciaországi, parasztembernek öltözött Tante Arie szamárral érkezett a hegyekből, karácsonyi ajándékokat hozva a jó gyerekeknek és szamárfüles sapkákat a rosszaknak. A legmeghatározóbb alakja ennek a szokásnak a reformáció koráig Szent Miklós maradt, az ajándékot hozó püspök kihagyhatatlan részévé vált a karácsonyi ünnepkörnek.

santa-claus-2984222_1920.jpg

A reformáció azonban majdnem véget vetett ennek. 1550 karácsonyán Kálvin János a szokásosnál nagyobb tömeget látott a genfi ​​templomban és ennek egyáltalán nem örült. Kifakadt, mert úgy vélte, egyháztagjai katolikus babonák csapdájába estek és csak azért vannak olyan nagy létszámban jelen, mert elhitték, hogy a karácsony fontosabb, mint bármely más egyházi összejövetel. Farel, Viret és Zwingli is így gondolkodott és ebben az időben Genf eltörölte nemcsak a szentek ünnepeit, hanem minden más ünnepnapot is. A Westminsteri Hitvallásban is visszaköszön ez a gondolat: „Azonban az igaz Isten tiszteletének megfelelő módját Ő maga rendelte el, meghatározta saját, kijelentett akarata által, hogy Ő nem tisztelhető emberi elképzelések és elgondolások, a Sátán javaslata szerint, látható kiábrázolás vagy bármilyen más módon, amely nincs előírva Isten Igéjében.”

Egyes reformátoroknak a karácsony és a hozzá kötődő – a Bibliában nem előírt – szokások együttesen egyszerűen túl katolikusnak bizonyultak. Luther Márton azonban megmentette a karácsonyt! Szent Miklósról Krisztusra irányította a figyelmet és a gyermek Jézust egy nagyon különleges ajándék hordozójaként ábrázolta. Ennek az ajándéknak az emlékére karácsonykor játékokat és mézes süteményt adott gyermekeinek. Innen ered a szokás, hogy karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékokat. Luther követői később a Miklós-napi ajándékozást betiltották, csak a Jézuska hozhatott meglepetést.

Azonban a Miklós-napi ajándékozás hagyományát például a holland katolikusok is életben tartották. Az árusoknál Szent Miklóst ábrázoló játékokat és nagy süteményeket lehetett kapni, amiket a protestáns szülők is megvettek, hogy gyermekeiknek örömöt szerezzenek. Amerikában pedig az anglikánok akkor is megtartották a karácsonyt, amikor a puritánok és a presbiteriánusok nem voltak hajlandók elismerni az ünnepet.

Ha valami nem változott az évszázadok alatt, az az, hogy manapság is többen vannak a templomban karácsonykor, mint az év többi vasárnapján; miközben az Úr szolgái azt kívánják, fohászkodják talán kissé haragos, szomorú vagy épp reménykedő szívvel, hogy egész évben láthassák a karácsonyra összesereglett gyülekezet minden tagját. Ami pedig Szent Miklóst illeti: a csokimikulások kalóriatartalma valószínűleg több fejfájást okoz a protestánsoknak és a katolikusoknak egyaránt, mint hogy eltérően ítélik meg ennek az istenfélő embernek a jelentőségét, és ez talán jobb is így… ;)

 

Forrás:

https://www.stnicholascenter.org/who-is-st-nicholas/origin-of-santa/bowler

https://www.stnicholascenter.org/who-is-st-nicholas/origin-of-santa/reformation-st-nicholas

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr4216319960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása