Passau katolikus püspöke, Stefan Oster, a Szent Család ünnepe kapcsán mondott prédikációjában úgy fogalmazott, hogy manapság a klasszikus, normális családkép már nem egyértelmű a társadalomban, és aki azt képviseli, könnyen megkapja a „régimódi”, „reakciós”, „fundamentalista” jelzőt vagy valami hasonlót.

Kitért az inter-, a transzszexualitás és a homoszexualitás kérdésére és többek közt elmagyarázta, hogy miért nincs olyan, hogy „harmadik nem”.

Stefan Oster szalézi szerzetes, passaui püspök 

Logikus, nyugodt hangnemű lenti érvelését (kiemelések tőlem) érdemes elolvasni és átgondolni. Ti mit gondoltok?

„Kedves testvérek, ez könnyen belátható tény, hogy alapvetően minden élő ember egy férfi és egy nő nemi érintkezéséből származik. Ezért mindannyian kezdettől fogva részesei vagyunk a normalitásnak, amely: anya, apa, gyerek. És még akkor is, amikor egy gyerek fogantatása egy laboratóriumban történik, kétféle nemi sejtre van szükség hozzá, hímivarsejtekre és női petesejtekre. Tudomásom szerint így biológiailag csak ez a két nem van: férfiak és nők. És ott, ahol az úgynevezett interszexualitás valójában jelen van, ott arról van szó, hogy a természet egy olyan emberi változatot hozott létre, amelynek valamije hiányzik, méghozzá az egyértelmű odatartozása a két nem egyikéhez. És ezzel együtt majdnem minden esetben hiányzik az utódképzés képessége is. Mindez egyszerűen arra megy vissza, hogy az általunk történő teremtés sem működik kiszámíthatóan hibátlanul. És mint kivétel nélkül minden ember, az egész teremtés sem teljesen ép már, és az emberekkel együtt alá van vetve a múlandóságnak. És a természetben vannak olyan eltérések a normális folyamatoktól, amelyek kérdéseket vetnek fel. És előfordulhat, hogy emberek születnek, akik egy hiánytól szenvednek, például amikor valaki vakon vagy szívelégtelenséggel vagy egyéb fogyatékossággal születik. És ahogyan ezeknek a fogyatékosságoknak a kialakulása nem tartozik a dolgok szokásos menetéhez, amelyeket ismerünk és amire számítunk, ezért születéskor sem várjuk azt, hogy az újszülöttet nem lehet besorolni egyértelműen biológiailag a két nem közül az egyikbe – akkor sem, ha ez ritkán, de valóban előfordul. Az ilyen emberek ezért az én álláspontom szerint nem képeznek egy sajátos, harmadik nemet. Hanem olyan emberekről van szó, akiket egyszerűen nem lehet besorolni valamelyikbe a két nemből. Ez természetesen semmiképpen sem jelenti azt, hogy emberi méltóságuk vagy személyes jogaik sérülhetnének.”