Kiss Ákos, ateista önkéntesünk könyvajánlóját adjuk közre.

Az ember általában nem azért olvas űrkutatásról szóló könyveket, hogy keresztényi tanításokat vagy vonatkozásokat keressen benne... De mint tudjuk, Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Gene Kranz: Failure Is Not an Option (magyarul Houston, baj van!) című könyvét olvasva annyi vallásos hivatkozást találunk, melyek mellett nehéz elmenni. Hiszen - egy ilyen olvasmányélmény után - az már biztos, hogy a ’60-as évek űrprogramja, a Holdra szállás és még megannyi lehetetlennek tűnő küldetés nem csak a példátlan tudományos és mérnöki teljesítménynek, vagy a pilóták bátorságának köszönhető, hanem az akkori teljes NASA személyzet erős hitének is. 

A Houston, baj van! című könyv

Kranz egyébként az űrkorszak legendás alakja, aki a földi irányítás vezetőjeként a Mercury-program kezdetétől, a Gemini-, és Apollo-programon át a Space Shuttle programig (egész pontosan a Challenger-tragédiáig), 34 éven át szolgálta a NASA-t. Egy igazi kisvárosi környezetből származó, konzervatív családi háttérrel rendelkező patrióta, aki 19 évesen az amerikai légierő kötelékébe belépve megjárta a koreai háborút, majd az akkor induló űrprogarmban próbált szerencsét és épített egy példa nélküli karriert.

Gene Kranz - vadászpilóta, repülőgépmérnök, az Apollo-program repülésigazgatója és a NASA későbbi Küldetési Műveleti igazgatója - akkor és most.

A Houston, baj van! című könyv alapvetően más az eddigi űrkorszakot feldolgozó írásoktól, hiszen ez az első, amikor nem az asztronauták, hanem a földi személyzet egy tagja emlékszik vissza a(z) (h)őskörra. Ez nyilván más perspektíva, hiszen lentről szemlélve sok történés más színezetet kap, mint fentről nézve.

A kezdeti lépések, a NASA teljes technikai és HR rendszerének kiépítése, az űrhajósok kiválasztása és kiképzése, az űrhajók tervezése, és a minden alkalommal bizonytalansággal és problémákkal járó tesztrepülések első kézből való megismerése minden bizonnyal érdekes részletekkel szolgál mindenkinek, akit érdekel az űrkorszak, akár technikai, akár politikai, vagy társadalmi szempontból.

Ami viszont érdekes, hogy az egész művön - akarva, akaratlanul - végigvonul Kranz vallásossága, keresztény hite. Nagyon sokszor szembejönnek olyan sorok, hogy: a „fellövés előtti nap elmentünk a templomba, és útmutatást kértünk a lelkésztől”, vagy „megnyugvást találtunk a hitben”. Az „imádkoztam” és „imádkoztunk” szavak pedig egyenesen megszámlálhatatlanul sokszor hangzanak el. Az ima szinte minden nehéz helyzetben (az Apollo–1 tragédiájakor, John Glenn „necces” visszatérésekor, az Apollo-11 Holdra szállásakor, vagy az Apollo-13 nehéz óráiban) ugyanolyan fontos elem a történetben, mint a gyors reagálás, az újratervezés, vagy a tecnikai kihívások megoldása csapatmunkával.  

A könyv egy tanulságos bizonyítéka annak, hogy - mint minden nagy teljesítmények – úgy az űrkutatás óriási lépéseihez is kellett egy erős hit, így Kranz életművének tükrében talán nem túlzás kijelenteni, hogy a ’60-as évek Amerikájának űrrepüléshez kapcsolódó hősei közül sokan egyöntetűen a keresztény hitből merítettek erőt ahhoz, hogy megcselekedjék a lehetetlent.

Nem gondoltam volna, hogy ez az olvasmányélmény ilyen klerikális hatást fog gyakorolni rám, de egyáltalán nem bánom.

Ajánlom a kötetet azoknak, akik érdeklődnek az űr témakör iránt, és azoknak is, akik egy kis „christian motivation”-ra vágynak.

Kiss Ákos