Aki erre a kérdésre katolikusként nem tudja kapásból a választ, alighanem csúnyán lemaradt egy fontos fejleményről.

Pedig Ferenc pápa 2019-ben egészen meglepő módon nyilatkozott meg a címben feltett kérdésben, méghozzá Ahmad et-Tajjeb-bel közösen, aki az egyiptomi mecset és egyetem, az Al-Azhar főimámja.

Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb

Közelgő vitaestünkre (Kereszténység vs. iszlám?) hangolódva tekintsük át, milyen utat járt be az egyházi álláspont az iszlám megítélésének vonatkozásában és miért valóban „történelmi jelentőségű” a fent említett két vallási vezető által aláírt közös nyilatkozat, teljes nevén a ’Dokumentum az emberi testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében’.

A keresztes háborúk korában megjelent pápai bullákban pontosan azt találjuk, amire számítunk. III. Jenő pápa 1146-ban kiadott, újabb szentföldi hadjárathoz való csatlakozásra felhívó Quantum praedecessores-ben például az ellenség megnevezése „pogányok” és „hitetlenek”.

Nagyot ugorva az időben, a II. Vatikáni zsinat (1962-65) atyái a világvallásokban már a keresztény igazság magvait találták meg és így fogalmaztak: „A katolikus egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent.” Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy Krisztus „az út, az igazság és az élet”, akiben a vallásos élet teljessége található.

A közös nyilatkozat azért született meg Ferenc pápa Abu-Dzabiban tett látogatása során, hogy a világ két legnagyobb vallásának vezetői együtt emeljenek szót többek között az Istenhez fordulás, a béke, a családok védelme érdekében, és lépjenek fel a vallással visszaélők, azt az erőszak és terror igazolására használókkal szemben.

A világvallások kapcsolatának terén viszont sokkal messzebb megy a nyilatkozat, mint amit a Vatikán addig bármikor is mondott. A szövegben ugyanis ez áll: „A vallások, a bőrszínek, a nemek, a fajok és a nyelvek sokfélesége és különbözősége isteni bölcs akarat rendelkezése, amellyel Isten az embereket teremtette.”

Ezzel kapcsolatban átadom a szót Andreas Englisch újságírónak, aki az egyik legismertebb vatikáni tudósító. Legutóbbi, magyarul is megjelent könyvében így idézi fel az eseményt és a döbbenetet, amelyet ez a mondat kiváltott (83.o):

Amikor megláttam azt a bizonyos helyet a szövegben, egy pillanatra elállt a lélegzetem – valóban mellbevágó volt. Felhívtam egy barátomat, aki egy pápai főiskolán tanított, és felolvastam neki a kérdéses bekezdést. (…)

-Ez kemény. Sajnálom. Tudod, hogy mennyire tisztelem a pápát, de ezzel túl messzire megy. Sokan lesznek majd, akik azt mondják, hogy ez nem összeegyeztethető az evangéliumokkal. (…)

A keresztény vallás szerint az isteni kinyilatkoztatás Isten egyszülött fián keresztül történik meg, az iszlám azonban tagadja a názáreti Jézus isteni mivoltát. Hogyan akarhatta Isten ezt az ellentmondást? Most akkor ezen a fiún keresztül történik a kinyilatkoztatás, vagy sem? Ha nem, akkor ezzel megdől a kereszténység teológiai alapvetése – így látják a konzervatívok. Az ő nézőpontjukból ez a kijelentés végtelenül eretnek, és nagyon távol áll mindattól, ami a katolikus egyház lenni akart: az egyetlen, Isten alapította egyház.

Érdekes kérdés, hogy miért hallunk a fent vázolt radikális változásról és annak következményeiről ilyen keveset (egyházi körökben is)? A közös nyilatkozat azt is tartalmazza, hogy az aláírók eljuttatják a dokumentumot a vallások képviselőihez az egész világon, az illetékes regionális és nemzetközi szervezetekhez, a civil társadalom szervezeteihez, vallási intézményekhez és vezető gondolkodókhoz, és terjesztik a nyilatkozat elveit. Lassan három éve született a dokumentum és mintha valahol elakadt volna ez a folyamat. Ennyire egyértelmű lenne a dolog, hogy a hívek, a szervezetek, gondolkodók kérdéseket sem tesznek fel a közös nyilatkozatban foglaltak kapcsán? Sokaknak elsiklott a figyelme az idézett mondat felett? Vagy éppen a Ferenc pápával egyet nem értőknek még emészteniük kell a változást, esetleg szőnyeg alá akarják söpörni?

Akit érdekel korunk egyik legaktuálisabb témája, várjuk szeretettel eseményünkön. Nem csak katolikus atyát, hanem református egyetemi tanárt és a témakörben járatos kutatót is kérdezhetünk majd, tabuk nélkül. Talán a fenti kérdésekre is választ kapunk.