"Fáby vagyok! Nem is tudok mást mondani. Fáby vagyok! Keresztény, hívő, református, humoros, hangos, türelmetlen, határokat feszegető nőszemély. Fáby vagyok! Sziasztok! :)"  

Nem is tudom, hogy az első bejegyzésemet hol kezdjem. Ott, hogy "én", vagy rögtön a "problémáinknál"? Bár szeretek in medias res belevágni a dolgokba.

Most inkább mégis elmesélem nektek az okokat!

Ki vagyok én? Miért is csinálom ezt? Ez nektek miért jó? Vagy miért nem! Tehát szép sorban.

Én Fábián Eszter vagyok, de hívjatok csak Fábynak. 5. éves református teológus. Igen, PAP leszek. Vagyis LELKÉSZNŐ, de ki tartja számon.

Szerintem nem gondoltam át, mielőtt ezt a hivatást választottam. Vagyis, csak egy 18 éves fejével (bocsi 18 évesek, amúgy jók vagytok :D). A választást nem bántam meg. De azóta eltelt 6 év, és felgyűltek bennem a kérdések. Az egyetemen sokat megválaszoltak, de 10x annyit tettek mellé. Szóval rengeteg kérdésem van. Önmagamról, Istenről, a világról!

Sorozatunk a hitviták történetéből szemezget, többek közt azért, mert mi is megpróbáljuk feleleveníteni a régi hitviták hangulatát egy közelgő rendezvényünkön október 28-án.

1609-1614 közt a reformáció és a katolicizmus/ellenreformáció egy-egy jeles képviselője feszült egymásnak, méghozzá nyilvános (azaz valójában nem a címzettnek elküldött) levelek formájában. Pázmány és Alvinczi rövid bemutatását a keretes részekben olvashatjátok. Sajnos Alvinczi Pázmánynak címzett üzenetei nem maradtak fenn, de mivel a későbbi esztergomi érsek elég sokat idéz belőlük, elég jó sejtésünk van a tartalmukról.

Pázmány Péter

Miről szóltak ezek az írott pengeváltások? Néhány ”klasszikus” protestáns – katolikus vitatémán mentek végig, például, hogy melyik irányzat az eretnek vagy bálványozó, a papoknak nőtlennek kell-e lenniük, stb.

Bár mindkét oldalon rendkívül művelt, szellemes elmékkel van dolgunk, akik hozzájárultak a magyar irodalmi nyelv csiszolásához, az írások fölényeskedők és tele vannak maró gúnnyal és iróniával. Annak ellenére, hogy a vitairatok sorai közt olvasva kiderül, hogy méltó ellenfélnek tartották egymást, Bitskey István így fogalmaz a Pázmány Öt levelét közreadó kötetben publikált tanulmányában: „nem beszélhetünk (…) itt dialógusról, amelyben a szemben álló felek közös erőfeszítést tesznek az igazság kiderítésére, hanem csak polémiáról, amelyben a küzdő felek tapodtat sem mozdulnak el szilárdan védelmezett szellemi álláspontjuktól.”

Nagyon izgalmas kérdezz-felelek zajlott vitasorozatunk eddigi legnépszerűbb alkalmán, ahol több mint százötvenen zsúfolódtak be a Bakelit Music Caféba, hogy kikérjék lelkészeink és atyáink véleményét a címben foglalt témakör kapcsán. 

Az esemény legjobb képei az alábbi galériában érhetőek el:

Vannak, akik azt mondják, hogy a homoszexualitás egy propagált ideológia. Vannak, akik a homoszexualitás legmélyebb érzelmi és erkölcsi dilemmájában lépkednek fel s alá. Vannak, akik átható boldogsággal élik meg a homoszexualitás adta párkapcsolat örömét.

Ha már arra készülünk, hogy „beszóljunk a papnak”, akkor a vallást és az egyházat sem zárhatjuk ki az ajtón. Milyen identitást ad a keresztény létünk? A Biblia férfiről és nőről beszél, és a teremtett világ biológiai kirakóját sem tudjuk cáfolni. A szexualitás a szerelem egyik legszebb kifejeződése, amely az életet szolgálja, és célja az utódnemzés. De két meleg erre hogyan képes? Akkor az ő örömük nem az életet szolgálja? Ezer a kérdés, és ezer a válasz. Sokakat zavart össze Ferenc pápa, aki ezekkel a szavakkal élt: „Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” Most akkor az egyház a melegek ellen vagy mellett van? És melyik egyházról beszélünk? Az evangélikus leszbikus püspökről? Kérdés kérdést követ.

Lesz miről beszélnünk október 16-án a Szólj Be a Papnak! következő alkalmán!

Szent Maximilián Kolbe

Ebben a rendszeresen megjelenő sorozatban olyan emberekről lesz szó, akiket a római katolikus egyház szentté avatott. A cím egyrészt abból fakad, hogy kevés ennél menőbb dolog létezik a világon, másrészt onnan, hogy mielőtt valakit szentté avatnak, rendszerint vizsgálják, hogy vitt-e véghez csodákat az életében. E két faktorra tekintettel értékelni is fogjuk a megvizsgált szentek életét 1-től 10-ig terjedő skálán. 

Indításul nem leghíresebb szentek közül választottuk, hanem olyan valakit, akinek egy kicsit több relevanciája van: Szent Maximilián ugyanis – többek között - az internet védőszentje, és bízunk benne, hogy tetszik neki ez a blog is. :) 

A családi hátteréről legyen elég annyi, hogy lengyelnek született, így annyira nem meglepő, hogy a papa az oroszok elleni harcban halt meg, a három árva tesó közül pedig mindenki ferences szerzetes lett. Na de csapjunk a lecsóba, és nézzünk egy gyermekkori eseményt, ami az egész életét meghatározta.

Manapság az általános műveltség kifejezés nem igazán divatos, de az érdekes tényeket, „fun fact”-eket sokan gyűjtik. Nézzük, hogy mik azok a tények, amikkel (talán) Te is gazdagíthatod a tudásodat a Bibliáról.

Ha legközelebb kérdeznék, hogy tudtad-e, bátran válaszolhatsz igent! ;)

Lehet-e a homoszexualitással kapcsolatos egyházi tanítást úgy megismertetni és képviselni, hogy azt az érintettek ne érezzék személyük, életük elítélésének, leértékelésének? Mi lehet egy ilyen helyzetben az egyháziak tudatos vagy kevésbé tudatosított célja: a tanítás precíz megjelenítése, vagy inkább, hogy a melegeknek a keresztény közösségekben elfoglalt helyéről beszéljenek? Inkább morálteológiai vagy inkább lelki-pasztorációs oldalról ajánlott a témát megközelíteni? Van-e olyan, hogy „melegpasztoráció”, illetve van-e rá igény? Absztrakt tanokról, elvekről fognak a résztvevők eszmét cserélni, vagy inkább egymás személyes tapasztalatait, életét igyekeznek majd megérteni? Eltér-e az egyes keresztény egyházaknak a homoszexualitással kapcsolatos álláspontja? És hogyan reagálnak az egyházak képviselői, ha esetleg e kényes téma kapcsán egy kalap alá veszik őket? A kérdezők közül hányan fogják az egyháziak körében is megjelenő pedofíliát összefüggésbe hozni a (papi) homoszexualitással? Lehetnek-e a melegek papok? Vajon többségben lesznek-e a kérdésekbe, filozófiai vagy teológiai okfejtésekbe bujtatott beszólások, odamondogatások? És tényleg, vajon a papok beszólnak-e majd?

Nem lesz könnyű feladata a legközelebbi Szólj Be a Papnak alkalom beszélgetőpartnereinek. Ezúttal egy meleg katolikus testvérünk is vállalta, hogy kiül a beszélgetők közé, és részt vesz a vitában – mert vita, bár remélhetőleg személyeskedésektől mentes, az biztosan lesz.

A lelkész 6 napon át láthatatlan, a hetediken érthetetlen – mondják a rosszmájúak.

A lelkész vasárnap dolgozik 1 órát, de máskor mit csinál???

Úgy tűnik, sok embernek baj van a füle mögött, ugyanis még az utcán is álltak az érdeklődők kedd este a debreceni Bakelit előtt. A Szólj Be a Papnak! legutóbbi vitaestjén a bajos kérdésekre immáron négyen igyekeztek a Tanításon és a saját tapasztalataik alapján vigaszt, megoldást és gondtalanítást adni.

Nem volt minden esetben könnyű dolguk, viszont a sós perec jó pufferként szolgált. Ahány ember, annyi szempont és sérelem, de egy közös. Amikor jön a baj, akkor tűnik úgy, hogy eltűnt az Isten.
De miért lehet ez? Vajon miért engedi az életellenességet? Miért buzdít népirtásra az ószövetségi Isten? A biblia első trackje csak ihletett írás?

Ezek és ehhez hasonló beszólások tanúi lehettünk.

Nem célja a szenvedtetés, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Nem akarja, hogy bűnben maradjunk, viszont ahhoz, hogy észrevegyük a közvetett segítséget, könnyebb, ha nyitott szívűvé válunk. – hangzott egy pult előtti mondat.

A torokszorongatásnak ellenálltak, letettük a köveket.
A tüntetők szeretet-ittasan mentek haza.
De vajon mi lesz legközelebb?

A szeptember 26-i, Bakelit Music Caféban rendezett eseményünk legjobb képei az alábbi galériában érhetőek el: