Vannak, akik azt mondják, hogy a homoszexualitás egy propagált ideológia. Vannak, akik a homoszexualitás legmélyebb érzelmi és erkölcsi dilemmájában lépkednek fel s alá. Vannak, akik átható boldogsággal élik meg a homoszexualitás adta párkapcsolat örömét.

Ha már arra készülünk, hogy „beszóljunk a papnak”, akkor a vallást és az egyházat sem zárhatjuk ki az ajtón. Milyen identitást ad a keresztény létünk? A Biblia férfiről és nőről beszél, és a teremtett világ biológiai kirakóját sem tudjuk cáfolni. A szexualitás a szerelem egyik legszebb kifejeződése, amely az életet szolgálja, és célja az utódnemzés. De két meleg erre hogyan képes? Akkor az ő örömük nem az életet szolgálja? Ezer a kérdés, és ezer a válasz. Sokakat zavart össze Ferenc pápa, aki ezekkel a szavakkal élt: „Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” Most akkor az egyház a melegek ellen vagy mellett van? És melyik egyházról beszélünk? Az evangélikus leszbikus püspökről? Kérdés kérdést követ.

Lesz miről beszélnünk október 16-án a Szólj Be a Papnak! következő alkalmán!

Szent Maximilián Kolbe

Ebben a rendszeresen megjelenő sorozatban olyan emberekről lesz szó, akiket a római katolikus egyház szentté avatott. A cím egyrészt abból fakad, hogy kevés ennél menőbb dolog létezik a világon, másrészt onnan, hogy mielőtt valakit szentté avatnak, rendszerint vizsgálják, hogy vitt-e véghez csodákat az életében. E két faktorra tekintettel értékelni is fogjuk a megvizsgált szentek életét 1-től 10-ig terjedő skálán. 

Indításul nem leghíresebb szentek közül választottuk, hanem olyan valakit, akinek egy kicsit több relevanciája van: Szent Maximilián ugyanis – többek között - az internet védőszentje, és bízunk benne, hogy tetszik neki ez a blog is. :) 

A családi hátteréről legyen elég annyi, hogy lengyelnek született, így annyira nem meglepő, hogy a papa az oroszok elleni harcban halt meg, a három árva tesó közül pedig mindenki ferences szerzetes lett. Na de csapjunk a lecsóba, és nézzünk egy gyermekkori eseményt, ami az egész életét meghatározta.

Manapság az általános műveltség kifejezés nem igazán divatos, de az érdekes tényeket, „fun fact”-eket sokan gyűjtik. Nézzük, hogy mik azok a tények, amikkel (talán) Te is gazdagíthatod a tudásodat a Bibliáról.

Ha legközelebb kérdeznék, hogy tudtad-e, bátran válaszolhatsz igent! ;)

Lehet-e a homoszexualitással kapcsolatos egyházi tanítást úgy megismertetni és képviselni, hogy azt az érintettek ne érezzék személyük, életük elítélésének, leértékelésének? Mi lehet egy ilyen helyzetben az egyháziak tudatos vagy kevésbé tudatosított célja: a tanítás precíz megjelenítése, vagy inkább, hogy a melegeknek a keresztény közösségekben elfoglalt helyéről beszéljenek? Inkább morálteológiai vagy inkább lelki-pasztorációs oldalról ajánlott a témát megközelíteni? Van-e olyan, hogy „melegpasztoráció”, illetve van-e rá igény? Absztrakt tanokról, elvekről fognak a résztvevők eszmét cserélni, vagy inkább egymás személyes tapasztalatait, életét igyekeznek majd megérteni? Eltér-e az egyes keresztény egyházaknak a homoszexualitással kapcsolatos álláspontja? És hogyan reagálnak az egyházak képviselői, ha esetleg e kényes téma kapcsán egy kalap alá veszik őket? A kérdezők közül hányan fogják az egyháziak körében is megjelenő pedofíliát összefüggésbe hozni a (papi) homoszexualitással? Lehetnek-e a melegek papok? Vajon többségben lesznek-e a kérdésekbe, filozófiai vagy teológiai okfejtésekbe bujtatott beszólások, odamondogatások? És tényleg, vajon a papok beszólnak-e majd?

Nem lesz könnyű feladata a legközelebbi Szólj Be a Papnak alkalom beszélgetőpartnereinek. Ezúttal egy meleg katolikus testvérünk is vállalta, hogy kiül a beszélgetők közé, és részt vesz a vitában – mert vita, bár remélhetőleg személyeskedésektől mentes, az biztosan lesz.

A lelkész 6 napon át láthatatlan, a hetediken érthetetlen – mondják a rosszmájúak.

A lelkész vasárnap dolgozik 1 órát, de máskor mit csinál???

Úgy tűnik, sok embernek baj van a füle mögött, ugyanis még az utcán is álltak az érdeklődők kedd este a debreceni Bakelit előtt. A Szólj Be a Papnak! legutóbbi vitaestjén a bajos kérdésekre immáron négyen igyekeztek a Tanításon és a saját tapasztalataik alapján vigaszt, megoldást és gondtalanítást adni.

Nem volt minden esetben könnyű dolguk, viszont a sós perec jó pufferként szolgált. Ahány ember, annyi szempont és sérelem, de egy közös. Amikor jön a baj, akkor tűnik úgy, hogy eltűnt az Isten.
De miért lehet ez? Vajon miért engedi az életellenességet? Miért buzdít népirtásra az ószövetségi Isten? A biblia első trackje csak ihletett írás?

Ezek és ehhez hasonló beszólások tanúi lehettünk.

Nem célja a szenvedtetés, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Nem akarja, hogy bűnben maradjunk, viszont ahhoz, hogy észrevegyük a közvetett segítséget, könnyebb, ha nyitott szívűvé válunk. – hangzott egy pult előtti mondat.

A torokszorongatásnak ellenálltak, letettük a köveket.
A tüntetők szeretet-ittasan mentek haza.
De vajon mi lesz legközelebb?

A szeptember 26-i, Bakelit Music Caféban rendezett eseményünk legjobb képei az alábbi galériában érhetőek el:

Ugye mindenkinek megvan az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyv? Az elsőre kicsit visszataszító felütésű műben olyan alkotásokról esik szó, melyek meghatározták a mozi elmúlt több mint egy évszázadát, és megtekintésük erősen ajánlott. Nos, a listával annak szubjektivitása miatt nem csak lehet, hanem kell is vitatkozni, és mi is hasonló diskurzust szeretnénk elindítani az alábbi felsorolással, amely szerintünk a tíz legjobb, legmélyrehatóbb, legnagyobb mondanivalóval rendelkező Jézus-filmeket idézi fel.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt. 46,2)

Nap mint nap szembesülünk problémákkal a munkahelyünkön, iskolánkban, emberi kapcsolatainkban, és igen, még a gyülekezeteinkben is. Persze számtalan embertársunkra ránézve mondhatjuk: "De szeretnék én is úgy élni, mint ő! Bárcsak nekem is megadatna az, ami neki!" Ám a külcsín egy dolog, A kis herceg óta pedig tudjuk, hogy a lényeges dolgok első blikkre rejtve maradnak a szemünk előtt. Így nem csak azt nem látjuk, hogy mi a jó a másikban, hanem azt is, hogy mi nyomasztja éppen: betegség, tragédia? Stressz a család, a pokolba kívánt főnök, vagy éppen a házasságban tapasztalt nehézségek miatt?

"Szívesen iszom egy korsó sört az ördög ellen, olyankor lenézem őt."

Luther

A reformáció 500. évfordulójának környékén elég szép tematikus sörfelhozatal gyűlt össze. Volt például evangélikus sörfesztivál Lutherfeszt néven még 2016-ban, ott csapoltak többek közt Luther kiugrott apácából lett feleségét idéző Frau Luthert. Az etyeki sörfőzde Luther fenti idézetével kínálja az IPA-ját. Aztán végre a Reformátor Kézműves Sörfőzdének az evést-ivást kedvelő német prédikátor mellett a híresen aszketikusnak tartott, inkább borkedvelő Kálvin is eszébe jutott. Egy róluk elnevezett két üveg sörből és egy pohárból álló csomaggal próbálják a reformáció üzenetét fogyasztható formába önteni :).

Ezek a sörök kívülről-belülről kiválóak, önmagukért beszélnek. A továbbiakban ezért inkább a reformáció korának italfogyasztási szokásaira térnék ki. Akkoriban a sör sokkal inkább a táplálkozást szolgálta, mintsem, hogy élvezeti cikk lett volna. Többnyire néhány százalékos higított sört (Dünnbier) ittak, a kétes minőségű víz helyett. Persze a kiváltságosok számára elérhető volt a sokkal komolyabb apátsági típusú sör. Ide tartozott Luther is, aki 1532-ben házasságkötése alkalmából ajándékként használatba kapta a wittenbergi volt Ágoston-rendi kolostort. Ezzel együtt járt a sörfőzés joga. Természetesen aligha gondolta volna, amikor szerzetesnek állt, hogy ilyesmik történnek majd vele. Mindenesetre többször felszólalt a túlozott alkoholfogyasztás ellen. Volt is miért. Akárcsak manapság, volt jó néhány ok az ivásra: például esküvő, keresztelés, temetés, ivóversenyek, ahol az nyert, aki utoljára került az asztal alá és ezzel sörkirályi címet nyerhetett.