Halloween kapcsán egymást érték a keresztyén oldalak cikkei, amelyek az amerikai importünnep követésétől teljes joggal óvtak, főleg annak sötét erőkkel kacérkodó kapcsolódási pontjaira rávilágítva (pl. itt vagy itt). Kíváncsi vagyok, lesznek-e, akik tartalékoltak egy kis puskaport (és nem petárdát :D) a szilveszterezésre is. Álljon itt három ok, amiért a naptári év végének ünneplését illene megfontolnia egy magát komolyan vevő keresztyénnek.

Pogány hagyományok

Az óév és újév közti váltást talán legkorábban a babiloni/mezopotámiai kultúrában ünnepelték, méghozzá elég extrém módon. Minden év végén a világ végét várták, a papi és világi arisztokrácia kivonult a városból, ahol különleges show-elemekkel fűszerezett mutatványok következtek: többek közt a királyt felpofozta a főpap, az uralkodó papnővel folytatott rituális szex-szel vigasztalódhatott, emellett lakomákkal töltötték az időt. Míg ők odavoltak, egy rabszolgát választottak álkirálynak, akit – miután a világvége elmaradt – hazatérve feláldoztak. A hamis, pogány istenek tiszteletével összefüggő ünnepek kapcsán az Úr egyértelműen fogalmaz: „Ne tanuljátok el a pogányok szokását” (Jeremiás könyve 10,2). Ennek a parancsolatnak a megszegése áll sok ószövetségi büntetés hátterében. A petárdák durrogtatása egyébként azzal a pogány hiedelemmel áll összefüggésben, hogy a gonosz erőket zajjal kell ilyenkor elűzni.

Nem biblikus

A keresztyénség történetében előfordult olyan, hogy meglévő pogány hagyományokat vagy ünnepet krisztianizáltak, azaz tettek összeegyeztethetővé a hittel. A középkorban elég változatos időpontokban (december 25, január 1, március 1, március 25) is ünnepelt évkezdetet a Gergely naptár rögzítette január 1-re 1582-ben (az akkor már protestáns Brit Birodalomban még 1752-ig március 25 maradt a fordulónap). A Bibliában nincs arra példa, hogy ezt a napot ünnepelni kellene a mai bevett szokásokhoz akár csak hasonló módon. Mózes harmadik könyvében a zsidó újév kapcsán ez szerepel: „A hetedik hónapban, a hónap elsején tartsatok pihenőnapot, szent összejövetelt emlékeztető kürtzengéssel. Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.” (23, 24-25). Ezzel kapcsolatban azt lehet érdemes megjegyezni, hogy egyrészt az ószövetségi ünnepkört felülírták a Krisztus-hithez kapcsolódó napok, másrészt ha ennek az ünneplésnek az analógiáját keresnénk napjaink szilveszterezésében, akkor a papírtrombitát kellene kürtnek elfogadni, a pirózást tűzáldozatnak, a partikat pedig szent összejövetelnek. Kicsit meredek, ugye? 

Az egyházi év máskor kezdődik

A katolikusoknál és reformátusoknál is advent első vasárnapja az egyházi év kezdete. Ugyanakkor ez az alternatív évkezdet még a hívők többsége számára sem jelent túl sokat. Pedig talán lenne fantázia a valóban reményre és örömre okot adó adventi nyitánnyal összhangba hozni az évkezdő összejöveteleket. Az biztos, hogy könnyebb lenne helyszínt foglalni egy hónappal a „főszezon” előtt.

Mindenkire rábízom, hogy elgondolkozik-e a fentieken vagy inkább újévi tréfának fogja fel ezt a kis eszmefuttatást. Nem üdvösségbe-vágó kérdés, hogy szilveszterezünk-e vagy sem, de az is kérdéses lehet, hogy mitől vagyunk keresztyének, ha minden társadalmi szokást fenntartások nélkül követünk? A teljesség kedvéért álljon itt, hogy én hogy tervezem idén a december 31-et: délután vendégeskedés, este pedig egy régi álmot valóra váltva otthoni olvasás és „takarodó” 22.00 körül.