Egyik évben sokat vicceltem azzal, hogy milyen – akár egymásnak ellentmondó - címkéket ragaszthatnak rám az emberek. Az egyik, amit büszkén viselek, az a zöld címke.

Biciklis lelkész vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Mit is jelent ez? Például hogy annyira biciklis vagyok, hogy fáradtan gyalog is a biciklisávon indulok el és csak pár méter után esik le, hogy most nincs alattam a járgány..

A kép csak illusztráció. Palástban nem szoktam biciklizni. :) Fotó: Tana Zoltán

Biciklis lelkész vagyok, így ha fáradtan indulok el dolgozni, akkor a menetszél segíthet felébredni, hogy készen álljak a munkára, amikor a templomba érek és be kell kapcsolnom a lelkész módot. Persze, az ébredésben segítenek a kóbor gyalogosok is azon a ponton, ahol a buszmegálló a biciklisáv közvetlen szomszédja, ők meg az apró fejmozdulatokat kerülve haladnak előre…

Gyalogosok, hm igen.

A bicikli az egyik legjobb keresztyén nevelőeszköz. Egy lelkésznek meg pláne. Merthogy állandóan türelemre és elfogadásra tanít. Az emberek ugyanis nagylelkűen szolgáltatják egyre-másra az okot, hogy dühöngj, mérgelődj és a pokolra kívánd őket. De úgy igazán mennydörgősen.

Amikor eléd állnak a gyalogosok, akik a biciklisávon kolbászolnak és fel vannnak háborodva, ha csengetsz. A magukat folyton darwin-i élet-halál harcban érzők, akiknek feltétlenül az első helyről kell elindulniuk. Akkor is, ha utána 5 másodperc múlva már megelőzöd, mert valójában lassúak vagy éppen lassítaniuk kell, mert jönnek velük szembe is… Igen, ilyenkor nem a keresztyén szeretet lengi be a lelkemet az első pillanatban. Aztán meg rájövök, hogy mire fel is vagyok dühös rá? Hisz fogalmam sincs róla, hogy ki ő. Hogy talán okkal ilyen ma és nem tudom, hogy amúgy milyen. Hogy én is benézem néha alaposan a dolgokat. Szóval a keresztyén szeretetre és az elfogadásra a városi biciklizés bőségesen tud tanítani. Ez olykor megoldja az alacsonyabb vérnyomásom problémáját, de néha sikerül imádkozni azokért, akik bosszantanának, hergelnének. Ha hagynám. De inkább nem.

A bicikli szabadság és függetlenség, ami szintén fontos. Talán azért, mert a munkában sok a kötöttségünk? Nem tudom. Az viszont egyértelműen felszabadító, hogy nem vagyok menetrendhez kötve. Nem kell emberek mellé préselődnöm. Magam választom meg az útvonalat, amit kedvem szerint változtathatok. Ha késve indulok, akkor a késést még gyors pedálozással esetleg behozhatom. De ha kések, azt csak magamra foghatom. Szóval igen, ez valahol gőg is. De talán, ha nem szállok el, akkor ebből sem lesz kataszrófa.

A biciklizés egy kis magány. Ami kell, mert egész nap emberekkel foglalkozom. Ezért kell egy kis idő, amikor az emberek között vagyok és mégis egyedül. Mellettük/velük vagyok és mégis megvan a távolság. Egy kis ajándék idő naponta, amikor magam vagyok, gondolkodhatok, akár még röviden imádkozhatok is. Idő megérkezni és hazafelé az egészet magam mögött hagyni.

Biciklis lelkészként csodálkozást tudok kiváltani! A mélységes döbbenet és meglepetés látszódott a nyáron egy kedves idősebb lelkész arcán, amikor megkérdezte, hogy hogyan jöttem esketni a templomába. Ugyanis nagyon kedvesen felajánlotta, hogy hazavisz, de mondtam, hogy biciklivel jöttem. Ekkor végignézett rajtam: szűkszabású fekete szoknya, fehér blúz és persze a palást. Ja, és lapossarkú női topán. Szinte olvastam a gondolataiban: Ezt meg hogy? A mellékelt ábra mutatja, hogy szépen összehajtva belefér a biciklikosárba a palást. Tudom, mert sokszor csináltam már. Általában persze mindezt biciklis sisakban, de nem mernék megesküdni, hogy kivételesen nem hagytam-e ekkor otthon ezt a tartozékot.

Igen, biciklizni szinte minden ruhában lehet. Például a már említett esküvőről hazamentem és miután átöltöztem, az alkalmi ruhámban is simán elbicikliztem az esküvői vacsorára a város szélére. Sőt, alkalomadtán még egy fazék levest is el lehet szállítani biciklivel. Azt sokkal könnyebb, mint mondjuk egy nagy tepsi pizzát. Szoktak velem viccelni, hogy egy atomreaktort is el tudok hozni biciklivel. Még nem próbáltam. De nem is szeretném..

És igen, a biciklizés, főleg télen, vagány dolog. Hogy még nem vagy túl öreg, hogy ezt az extrém sportot is bevállald. Lelkedet simogató, hogy ha többet nem is, de ennyit biztosan mozogsz aznap és tettél valamit magadért és a környezetedért. Rááadásul, mivel lelkészként jobban figyelnek rád, üzenet is: nemcsak autóval közlekedhetsz. Nem vagy egy státuszszimbólumra rászorulva, amikor valahova utazol. Lehetsz ebben is más, mint az átlag magyar gondolkodás.

De azért nem vagyok fanatikus. Igen, én megtehetem, hogy biciklivel közlekedek, mert városközpontban lakom, ahonnan minden könnyen és gyorsan elérhető. Sőt, az egyszemélyes háztartásom szükségletei is megoldhatóak gyalog vagy biciklivel. És igen, ha az autó a praktikus, akkor én is használom. De nincs sajátom, mert nem tudnám kihasználni. S mert szeretném hinni, hogy többen élhetnek autó(használat) nélkül, mint gondolják.

Biciklis vagyok, mert szeretek biciklizni, mert a városban praktikus, mert olcsóbb, mint más közlekedési eszköz és mert így még környezettudatos, azaz keresztyénül mondva: Isten teremtésére vigyázó keresztyén vagyok.

Te is biciklis vagy? Csak így tovább! Gondolkozol rajta, hogy nyeregbe szállj? Jó szívvel ajánlom.

Ha érdekel a sorozat többi része, akkor keresd a lelkészek titkos élete címkét!
Olvashatsz a lelkészek karácsonyáról, arról, hogy milyen, ha egy lelkész párt keres és hogy egyáltalán, mit csinál azonkívül, hogy prédikál és még sok minden másról.