Kúl, közvetlen, keresztény

Szólj Be a Papnak!

Pszichológushoz járni ciki, vagy vagány?

- Pszichológia - kórunk ópiuma?

2019. szeptember 29. - szoljbeapapnak

A szeptemberben indult négyrészes 'Hit és tudomány' vitasorozatunk második alkalmán a pszichológia és vallás kapcsolatát járjuk majd körbe. Az eseményre való hangolódás érdekében a válaszadóknak szegeztünk egy-egy kérdést.

Képtalálat a következőre: „thinking”

Vajon mit gondol, hogyan látja Dr. Bánfalvi Attila a Debreceni Egyetem Magatartástudományi Intézetének egyetemi docense: 'Pszichológushoz járni ciki, vagy vagány?'.

Íme a válasza:

Elképzeltem, hogy valaki, aki fáradtnak, gyengének, vágynélkülinek érzi magát „vagányságból” meglátogat egy pszichológust. Mintha ez a két kategória a mértékletes közepet („kíváncsi vagyok önmagamra, a szeretteimhez, a munkámhoz való viszonyomra, mert életem fontos kérdéseit illetően össze vagyok zavarodva”) kizárná. Mintha – mint oly’ gyakran manapság az lenne a kérdés, hogy minek látszik az illető a környezte számára, ha pszichológushoz megy.  És ennek következtében környezete feltételezett reakciója, hogyan hat az önértékelésére. Ekképpen maga a kérdés is kortünet: hogyan „néz ki” valaki, ahelyett, hogy hogyan „néz be” önmagába.

Ezért a pszichológushoz (pszichoterapeuta!) járás is aszerint értékelődik, hogy a kudarcnak, az önkontroll gyengeségének, a devianciának, az őrültségnek a „tünete”-e vagy az egészségizmus, a wellness kultúra és a boldogság ipar produktivitást, hatékonyságot, versenyképességet, megcélzó tendenciájának részeként jelenik-e meg. Ez utóbbi interpretációban a „lelki fittség” éppúgy pusztán tréning kérdése, mint a testépítés. A mai divatos pszichoterápiák (CBT, mindfulness) azonban könnyen válnak annak eszközévé, hogy a társadalomnak ne kelljen a tükörbe néznie, amikor a lelki szenvedés eredetét keressük, hogy a „kiégettség” okai „privatizálódjanak” és bezáruljanak az egyénbe.

A pszichoterápia így – hasonlóan a valláshoz – ópiummá válhat, mert egyszerre enyhíti a fájdalmat és teszi élhetővé a majdnem élhetetlen életet, ám ugyanakkor részt is vesz a kínzó valóság fenntartásában és újratermelésében.   

b_a_image.jpg

Október 14-én, hétfőn 19 órától személyesen kérdezhetsz Dr. Bánfalvi Attilától is a Nagyerdei Víztoronyban! Fontos: ha ülőhelyet is szeretnél, érkezz időben! Várunk, hogy megvitassuk a pszichológia korunk ópiuma-e.

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljbeapapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr4815181892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Visceroid 2019.09.30. 10:45:01

"- Pszichológia - korunk ópiuma?"

Nem igazán, az továbbra is a vallás meg a politika. A pszichológia csak szeretné azt láttatni, hogy az egyén van a középpontban, tehát azt vizsgálja. Pedig az egyén önmagában nem csinál semmit. A közösség az, ami formálja a személyiséget, a közösség irányításáért pedig a politika a felelős. Orbánisztánban tízszeresen, százszorosan.

dedoca eder 2019.09.30. 11:44:27

én azt hittem egy cikk lesz a témáról... tévedtem.

Alick 2019.09.30. 16:01:51

@Visceroid: "A közösség az, ami formálja a személyiséget"

Ez a fajta közösség félállati szinten létezik és alapvetően az ösztönlény szintű emberkéket formálja.

"a közösség irányításáért pedig a politika a felelős."

Erre mondta Hitler, hogy ha az emberek képesek lennének önállóan gondolkogni, nagy bajban lennénk. :)

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2019.09.30. 20:16:13

Ha valakinek olyan lelki problémája van, amellyel ő nem tud megbirkózni, nem szükséges pszichológust keresnie. Valójában neki pszichoterapeutára lehet szüksége, aki nem csak pszichológus lehet, hanem pszichiáter vagy más orvos is, aki végigjárta a terapeutaképzés számos állomását. És nem is minden pszichológus foglalkozik terápiával, mert egy részük kutató vagy "bevizsgáló" konzulens. Az "állami" egészségügyben a mentálhigiénés rendelőket vagy pszichiátriákat kell először keresni, ők majd megadják a tájékoztatást is a továbbiakról.

Fontos lépés, hogy akinek segítségre van szüksége, az elsőként fogadja el azt a feltételezést, hogy ő beteg. Majd a szakember eldönti, hogy ez mennyire állja meg a helyét. Ami viszont nem jelenti azt, hogy hülye volna, dilis, őrült, csak az elméje, a pszichéje működése kicsit csikorog, indokolatlan érzelmeket, mások által meg nem értett életérzéseket, magát a beteget is zavaró lelki szükségleteket és szokásokat eredményez.

Nem szabad az állami, sőt, nemzetközi tudományos normákra épülő szakképzésben részesült pszichológusokat és pszichoterapeutákat összekeverni a mindenféle életmódi tanácsadókkal, "coachokkal", lelki vezetőkkel és gurukkal. Az ő tanácsaik is lehetnek jók, de az ő működésüket nem felügyeli egy szigorúan ellenőrzött, igen széles körű szakmai közösség. Indokolt az óvatosság.

Az pedig kiemelendő, hogy a szomszédasszony sógorának felírt gyógyszer szedegetése jó eséllyel csak ront a beteg állapotán. A pszichotrop gyógyszerek igen kényes hangolást és ellenőrzést követelnek, amit csak szakorvos képes elvégezni, az öngyógyítási kísérletek veszedelmesek lehetnek.

Alick 2019.09.30. 22:06:48

@Androsz: "A pszichotrop gyógyszerek igen kényes hangolást és ellenőrzést követelnek, amit csak szakorvos képes elvégezni"

...vagy legalábbis felhatalmazással kísérletezni a betegen. :)

Alick 2019.09.30. 22:13:41

@Androsz: "akinek segítségre van szüksége, az elsőként fogadja el azt a feltételezést, hogy ő beteg. Majd a szakember eldönti, hogy ez mennyire állja meg a helyét"

Ez elég problémás hozáállás, mert az érzelmi zavarokat, életvezetési problémákat nem lehet csuklóból betegségként kezelni, márpedig a szakorvosok jelentős része kalapácsos ember, aki hajlamos mindent szögnek nézni (ld. a sebész erősen hajlik a műtéti megoldásokra).

És van olyan szemlélet is, hogy a pszichés betegségnek vagy van közvetlenül (laborban, műszerekkel) diagnosztizálható neurológiai oka... vagy ha nincs, helytelen a problémát betegségként kezelni... és ez esetben a páciens nem kijavítandó munkadarab, hanem az önreflektív tanulási folyamatba belevonandó embertárs.

zizou76 2019.10.01. 22:26:02

@Alick: +1
Sőt, szélsőségként megemlíthető pl. Feldmár, aki szerint egyáltalán nincs beteg psziché
süti beállítások módosítása