Következő eseményünk kapcsán Cs. Szabó Sándor íróval beszélgettünk sci-fi lelkészekről, robotpapokról és a technológiai forradalom tudásra és hitre gyakorolt hatásáról.
fotó: Gál Efraim
Kevesen jelentkeznek mostanában lelkésznek. Lehet, hogy hamarosan a mesterséges intelligenciát kell bevetni a hiány pótlására? Úgy tudjuk, Te eljátszottál az ötlettel. Mi sült ki ebből?
A keresztény közösségek, egyházak az elmúlt kétezer évben mindig megtalálták a módot arra, hogy a folyton változó világban éljenek, még ha ez nem is mindig ment könnyen és zökkenők nélkül, vagy akár az is megtörtént, hogy az egyház egyes részei beleragadva maradtak egy-egy régebbi formába. A lelkészhiány is szerintem csak átmeneti és nem az egész kereszténységre nézve érvényes jelenség és idővel mindenhol megszületik rá a válasz, mennyiségre és minőségre nézve egyaránt. Az, hogy ez a válasz a mesterséges intelligencia lesz-e, az jó kérdés. Szerintem nem valószínű, ez lényegét tekintve összetettebb és más síkon mozgó kérdéskör, munkakör és átvezet afelé, hogy lehet-e Istentől származó lelket alkotni. Az egyik legelső megjelent regényemben, a Prón-ban hasonló alaphelyzetet próbálok kibontani: a jövőben klóntestbe mesterséges intelligenciát helyeznek és az egyik példányt lelkésznek programozzák be, hogy ezzel is segítsék az egyéb feladatokra, igényekre programozott prónok elfogadását. A prón-lelkész gyakorlati oktatója, a közel sem annyira tökéletes ember-lelkész nem is tudja elfogadni ezt a lényt és pont a hibátlansága, sikeressége miatt, pedig a prón eléri a legmagasabb szintet, mártírrá válik. A jelenlegi emberi természet része a tökéletlenség, minden szinten, és az evangélium fontos részét is alkotja az, hogy Isten a tökéletlenségünk ellenére fogad el miket. Ebben nem tudom, hol lehetne helye egy mesterséges intelligenciának – már ha nem sikerült félre vagy nem programozzuk eleve tökéletlennek. De ez meg megint egy másik problémakör és inkább csak sci-fi-ben szeretnék vele találkozni.