Nemrég döntött úgy a bajor tartományi kormány, hogy a keresztyén értékek elismeréseként az állami hivatalokban ki kell függeszteni a keresztet. A bajor miniszterelnök nem titkolta, hogy ez egyben egy válaszlépés arra az esetre, amikor egy bíró eltávolíttatta a keresztet egy tárgyalóteremből. Miután lecsillapodtak a kedélyek, lássuk milyen érzelmi hullámvasút alakult ki a határozattal kapcsolatban. A reakciók csoportosításához segítségül hívjuk az egyik közösségi oldalról ismert emojikat.

A bajor miniszterelnök kereszttel (fotó: Tagesspiegel)

Egyből meglepetéssel indult a dolog, hiszen Reinhard Marx, német katolikus bíboros, érsek, aki a német katolikus püspöki konferencia elnöke, nem fogadta lelkesedéssel a határozatot, hanem hiányolta a döntést megelőző, széles körű, és nem keresztyénekre is kiterjedő társadalmi vitát. Egyúttal attól is tartott, hogy a keresztet mások elleni jelképnek használják. Több katolikus és evangélikus megszólaló is hasonlóan foglalt állást.

Érdemes megjegyezni, hogy Németországban a protestánsok nagy része evangélikus, akik szintén használják a keresztet, az új rendelkezés tehát alapjáraton nem vet fel katolikus-protestáns nézeteltérést.

Azért voltak, akik egyértelműen tetszésüket fejezték ki, például egy felmérés szerint a bajorok többsége, egészen pontosan 56%-a. Üdvözölte a döntést a regensburgi katolikus püspök és a müncheni és felső-bajoroszági evangélikus püspökasszony is.

Az ausztriai pápai nuncius (követ) a Szentatya képviselőjeként szólalt meg. Ő a döntést támadók ellen kelt ki: „szégyellem magam, hogy amikor kereszteket állítanak a szomszédos országban, épp püspökök és papok kell, hogy kritizálják”. Ezzel kis híján a ’dühös’ kategóriába került, de inkább domborítsuk ki a dolognak azt az oldalát, hogy annyira örült a kifüggesztendő kereszteknek, hogy a kritika nagyon érzékenyen érintette.

Volt olyan internetes szavazás, ahol a válaszadók 73%-a azt mondta, a bajor miniszterelnök, Söder nevetségessé teszi magát. A keresztyének egyébként nem kell, hogy megijedjenek attól, hogy kinevetik őket, sőt. Pál apostol ugyanis nem véletlenül írta: „A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.” (1Kor 2,14)

Többen azért tiltakoztak a döntés ellen, mert szerintük az a keresztet pusztán kulturális szimbólumként pozícionálja. Érdekes módon még a Szövetségi Alkotmánybíróság egy korábbi határozata (lásd az 553. oldaltól) is tartalmazott elég markáns kijelentéseket e tekintetben, akkor az iskolatermekben elhelyezett keresztekről volt szó.

„A keresztnek - a kereszténység önértelmezésének és a keresztény egyházaknak is ellentmondó - profanizálását jelentené, ha csupán a nyugati hagyományok kifejezésének vagy olyan kultikus jelnek tekintenénk, mely nem hordoz semmilyen sajátos hitbéli meggyőződést.”

A politikai ellenfelek nem meglepő módon a kereszttel való visszaéléssel, annak politikai célú felhasználásáról beszélnek (például a szintén hívő szociáldemokrata tartományi frakcióvezető). És persze vannak, akik szerint a keresztnek nincs helye a hivatalban, az államot és az egyházat szigorúan el kell választani és az Alaptörvény sárba tiprását emlegetik.  

Hogy a fenti, eltérő véleményekben az egyház sokszínűségét, vagy inkább határozatlanságát kell-e látni, a kedves olvasókra bízom, akik egyébként szintén kifejezhetik véleményüket az emojik egyikével.