Lehet, hogy meglepő, de baromi jó volt Facebook, Messenger és Instagram nélkül a nagyböjti időszak. Az egy hét utáni tapasztalataimról, gondolataimól itt olvashatsz bővebben. Persze volt olyan, hogy szívesen pörgettem volna a Facebookot, vagy írtam volna valakinek egy „mizu? :)” -t, de van élet ezek nélkül is.
Mi még úgy nőtünk fel, hogy nem volt telefon a zsebünkben és mégis hazataláltunk suli után, ez talán a „MAI VILÁGBAN” is működhetne.
Három pontban szedtem össze, hogy mik a tapasztalataim. Nézzük!
Az első, hogy állandóan online vagyunk. Egyszerűen függünk a telefonunktól. Egy személyes, offline beszélgetés alkalmával miért nézzük meg a telefonunkat, ha az éppen jelzett? Miért nem az fontosabb, aki éppen ott van mellettünk? Miért csak az online világra koncentrálunk?
Ez a jövő?
A második nagy felismerésem, hogy rohanunk. Annyi minden van a fejünkben, össze-vissza vannak a gondolataink, nem pihenünk, megállás nélkül valamin pörgünk. Ő ezt tette ki a FB-ra, ő azt. Ő most szomorú, ő most boldog. Jó volt ebből kizökkenni, és saját magamra, a saját gondolataimra, érzéseimre, kapcsolataimra koncentrálni.
A harmadik nagy megdöbbenésem az volt, hogy sosem vagyunk csendben. Valami mindig szól, de ha nem is szól, akkor csekkoljuk a FB-ot, vagy az Instát. Alig vannak saját gondolataink, mert valaki állandóan befolyásol bennünket.
Sokan attól féltettek, hogy lemaradok valamiről. Nincs olyan, hogy lemaradni! Volt, hogy valamit később tudtam meg, biztos olyan is van, amit már rég tudnom kellene… De biztos, hogy fontosak ezek a dolgok?
Nekem ez a 46 nap egy nagyon jó felismerés volt, hogy tudok csendben lenni, imádkozni, a kapcsolataimra figyelni. Tudok a telefonom nélkül, a közösségi médiumok nélkül is létezni. Kicsit nyugodtabban, kicsit csendesebben, de sokkal felszabadultabban!
Próbálj meg Te is akár csak egy-két napra "kikapcsolódni"!
