A szeptemberben indult négyrészes 'Hit és tudomány' vitasorozatunk második alkalmán a pszichológia és vallás kapcsolatát járjuk majd körbe. Az eseményre való hangolódás érdekében a válaszadóknak szegeztünk egy-egy kérdést.
Vajon mit gondol, hogyan látja Szabó József atya az Egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa: 'Istenkép = apakép?'.
Íme a válasza:
Az istenkép kialakulása egy bonyolult és összetett folyamat eredménye, amelynek néhány összetevője egy életen keresztül változhat. Az alapvető kérdés az: a szüleim, gyermekkori élményeim, neveltetésem és a jövőről alkotott elképzeléseim mennyiben határozták meg, hogy ki számomra az Isten? Az istenképem mennyire tükrözi az igaz Istent, aki Jézus Krisztus Istene?
János evangéliumának 14. fejezetében Fülöp azt kéri Jézustól: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?” (Jn 14,8-9). Jézus Krisztus a tanításával, az életével, a csodáival és a kereszthalálig menő szeretetével szentségi módon „megmutatta” az Atyát. Az Isten egyszerre felfoghatatlan, mégis a Biblián keresztül szeretné, ha megismernénk Őt. Az intellektuális ismeretek mellett azonban személyesen akar találkozni velünk és mély szeretetkapcsolatot, misztikus egységet akar kiépíteni velünk: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Beszélünk elméleti, intellektuális istenképről és egy mélyen megélt „zsigeri” istenképről. A kettő között nagy szakadék is tátonghat, amikor a tudás és a tapasztalat távol áll egymástól.
Amikor az édesanya a szíve alatt hordozza a magzatát majd, amikor a világra szüli és az édesapával együtt neveli, a szülők életérzése, belső békéje és öröme megalapozza a gyermek életérzését, az „ősbizalmat”. A gyermek érzi, hogy szeretik, elfogadják, örülnek neki, ajándékként élik meg az ő létét és teljes biztonságban érezheti magát. Minden vágyát kielégítik. Ez nem a tudatosság szintjén történik, de nagyon mélyen megalapozza a gyermek életérzését és a zsigeri istenképét. Sajnos nagyon sok példát látunk az ellenkezőjére is, amikor a gyermek „háborús övezetbe” érkezik, ahol a szülők pszichés állapotát a szeretetlenség sok sebe fertőzte meg. „Nem akarták, hogy legyek, nem örülnek nekem, megnyomorítottam a szüleim életét stb”. Milyen lesz az ősbizalom, az életérzés és hogyan higgyek egy olyan „Személyben”, aki állítólag feltétel nélkül szeret, de a szüleimtől ezt nem tapasztaltam meg? A világról, a létről és az emberi szeretetről szerzett tapasztalatok nagyban meghatározzák a zsigeri istenképet.
Az örömhír az, hogy emberek ejthetnek sebeket, lehetnek szeretetlenek, de az Úr kinyilatkoztatta magát és Jézus Krisztus ma is gyógyítja az élet sebeit. Nem vagyunk determinálva! Szent Pál apostol ezt írja minden embernek: ”Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével” (Ef 3,16-19).
Október 14-én, hétfőn 19 órától személyesen kérdezheted Szabó József atyát is a Nagyerdei Víztoronyban! Fontos: ha ülőhelyet is szeretnél, érkezz időben! Várunk, hogy megvitassuk a pszichológia korunk ópiuma-e.
Dr. Bánfalvi Attilától azt kérdeztük, hogy szerinte pszichológushoz járni ciki-e, vagy vagány. A válaszért kattints ide. Dr. Kállai Imrének azt a kérdést tettük fel, hogy analizálható-e tudományosan a hit, az ő válaszát itt tudod elolvasni.
