A "Kaliforniai rémálom" című film keresztény szemmel

Sam (Andrew Garfield) egy átlagos srác, aki nagy semmittevésben tengeti az életét. Legjobb elfoglaltsága, hogy napközben a félmeztelenül a papagájait etető szomszéd hölgyet kukkolja, aki már nem fiatal, de mégis csinos. A lustasága miatt a számláit sem fizeti, de igazából nem aggasztja túlzottan a dolog, ő jól megvan; a világ, pedig hadd menjen mellette.

Voltak a reformátorok is szerelmesek vagy életük párját teljesen szent és praktikus szempontok alapján választották? Bár már az első részben is sok izgalmas eset előkerült, újabb 4 emberrel, 4 különös sorssal folytassuk tovább a sorozatunkat.

Wibrandis, a rekorder reformátorfeleség

Ha van valaki, akit Mrs. Reformátornak lehetne nevezni, akkor az Wibrandis Rosenblatt.
Az első férje a bázeli Ludwig Keller volt, aki 20 évesen vette el, de 2 év után megözvegyült és lányával magára maradt. De nem sokáig.

1528-ban, 2 évvel később a nála 22 évvel idősebb Johannes Oekolampad veszi el, ráadásul böjt idején, amin aztán Erasmus igencsak élcelődött. Nem is csoda, mi is csodálkozhatnánk, hogy miért éppen egy szép és fiatal feleséget választott az idősödő bázeli reformátor, aki talán maga is fiatalnak találta aráját. Hogy akkor miért éppen őt választotta? Egy évvel később maga válaszolja meg ezt egy Capitonak írott levelében: „A feleségem az, akit mindig is kívántam magamnak. Nem kötekedő, nem locsog és nem lopja a napot, hanem gondoskodik a háztartásról.” Sőt, dolgos, szerény, engedelmes volt és jól ismerte a Bibliát is és mindenben tudta támogatni a férjét, a bázeli reformáció vezéralakját. Házukban gyakran fogadtak vendégeket, a vallásuk miatt üldözötteket, rászorulókat és levelezett több reformátorfeleséggel (Agnes Capitoval, Elisabeth Bucerrel és Anna Zwinglivel). 3 gyermekük született, ámde 3 év után Wibrandisunk ismét megözvegyült, férjét vérmérgezés miatt veszítette el.

Egy ritkán említett oldal - ami a történelemkönyvekből kimaradt. Vajon az égben köttettek a reformátorok házasságai?

A klasszikus páros: Luther Márton és az ő Katája

Klasszikus, mert egy exszerzetes és egy kiugrott apáca nászáról van szó. Luthernek a kolostori életet bíráló iratai hatására (is) nyolc társával otthagyta a kolostort, ámde a 26 éves hölgyet nem sietett egy jó wittenbergi teológus sem feleségül venni. Állítólag Luther is más volt apácával szimpatizált, de a hölgy férjéül mást választott. Így hát, amikor a modern Kata házassági ajánlatot tett, Luther igent mondott a frigyre.

Nem volt hát szerelem első látásra az 1525-ben kötött házasság, de a folytatás már annál példásabb. Nászajándékul a fejedelemtől az egykori Ágoston-rendi kolostort kapták, ahol a jó Katharina nemcsak vendégül látta a diákokat és más vendégeket, de nagy gazdaságot és sörfőzdét irányított, valamint a pestisjárvány idején betegápoló otthont is berendezett.

Van egy hely Debrecenben, amely valóságos oázist jelent a roma és hátrányos helyzetű fiatalok számára - ne hagyd ki életed legnagyobb lehetőségét!

Ritka az olyan hely, ahol egy fiatal szerető közösségre talál, hitében épülhet a bibliaórák és istentiszteletek által, ahol ösztöndíjjal támogatják egyetemi tanulmányait, ahol megszerezheti a diplomához szükséges nyelvvizsgát, és még kollégiumi elhelyezést is kap - a Wáli István Református Cigány Szakkollégium azonban pont ilyen Debrecen belvárosában.

Sötét elmék című film keresztény szemmel

A valóság álom, ha nem létezik. Minden sci-fi film elrejt valamit a valóságból, hogy utána ebből a csorbított világképből újraépítsen egy másikat. A „Sötét elmék” film az emberi társadalom két legelemibb pontját, a családot és az otthonképet zúzza szét, hogy megmutassa annak az igazi értelmét egy kis akcióval fűszerezve.

„Az én hősöm” című film keresztény szemmel

Egy vígjátékot mindig nehéz keresztény szemmel értelmezni, mivel legtöbb esetben nem a film üzenete áll a középpontban, hanem egyszerűen a néző szórakoztatása, az öröm és a derű másfél órába sűrítve.

„Az én hősöm” című film is inkább csak nevettetni akar, de szerencsére nem olyan felületes pajzán poénokkal, mint a mai kor legtöbb üres vígjátéka.

Szögezzük le az elején, hogy egyházilag teljesen szabályos helyzetekről van szó! Ettől azért még eléggé szokatlanok.

Wirp atya gyermekei (fotó: ndr.de)

 Thomas Wirp

Itt szolgál: Ostercappeln (Osnabrück mellett), Alsó-Szászország, Németország

Korábbi foglalkozás: Villamosmérnök

Jelenlegi családi állapot: Elvált, de ami a lényeg: házasságát egyházilag érvénytelenítették.

Gyerekek száma: 3

Miért váltott? Hívő volt korábban is, de a válása után tette fel igazából magának a nagy kérdést: „Mit akarhat Isten tőlem?” Az egyházi szolgálat felé fordult, villamosmérnöki állása mellett diakónus lett, lelkigondozóként segített, és már a részleges nyugdíjazását tervezte, amikor egy lelkigyakorlat során világos lett számára papi elhívása.

Hogy lehet római katolikus pap? Az érvénytelenített házasság miatt nőtlennek számít. Immáron cölibátust vállalt.

Gyerekei hogy fogadták: Jónak tartják, támogatják. A lánya különösen büszke, fel is olvasott a Szentírásból az édesapja felszentelésekor.

Érdekesség: Németország északi püspökségeinek történetében egyedülálló esetről van szó.

Egy gyakoribb kategóriába tartozik a második bemutatott apa-atya.

Sokfelől érkezők sokféle kérdésére válaszoltak vállalkozó szellemű lelkészeink, papjaink a kétévente megrendezésre kerülő országos evangélikus ifjúsági találkozón, a Szélrózsán. A keresztyén fesztiválnak is nevezhető találkozónak idén a dunántúli Bük adott otthont 2018. július 25-től 29-ig. Nem is volt kérdés, hogy itt is lesz pódiumbeszélgetésünk, hiszen a debreceni csapat tagjainak és Gombkötő Beáta evangélikus lelkésznek, a budapesti alkalmak gyakori válaszadójának fejében szinte egyszerre született meg a gondolat: a Szélrózsa olyan esemény, ahol mindenképp szükség van egy Szólj be a papnak! vitaestre.

Témánk a Hol van Isten a bajban? volt.
Akiket pedig faggatni lehetett:
Arany Barbara – református lelkész, 
Asztalos Richárd – evangélikus lelkész, 
Gömbkötő Beáta – evangélikus lelkész, 
Porpáczy Attila – római katolikus pap.

Debrecenben ritkaságnak számítanak az evangélikusok, de itt legnagyobb örömünkre nem volt belőlük hiány; a lelkészeink között is akadt mindjárt kettő is! A közönség soraiban a tiniktől kezdve a teológiai doktorival rendelkezőig mindenféle ember megtalálható volt, és a kérdések is igen színesek voltak. A kérdezők kíváncsiak voltak többek között arra, hogy miért engedi Isten a terrorizmust, vagy épp hol van Isten, amikor ártatlanok balesetet szenvednek? Egyik résztvevőnk őszinte kérdése így hangzott: „Felelősségre vonható Isten?”

A válaszok rávilágítottak egy nagyon fontos tényre, amiről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni: Nemcsak az a kérdés, hogy „Hol van Isten a bajban?”, hanem az is, hogy „Te hol vagy, amikor olyan baj történik, ami ellen tehetnél valamit?”