Még javában tart a fesztiválszezon és fesztiválnagyhatalom lévén augusztusban is bőven akad az országban olyan, többnapos könnyűzenei rendezvény, amit érdemes meglátogatni, ha a kikapcsolódásnak ez a formája áll hozzánk legközelebb. S miért ne lehetne egy keresztény fiatalnak is a szórakozás egyik legkedveltebb formája a fesztiválozás? Óhatatlanul adódik azonban a kérdés, hogy nekünk kell-e a társaságunkban a tökéletes, sohafelestlenemgurító, sörnélkülcsápoló, vigyázzban álló őrszemeknek lenni, akik meghúzzák magukat – mondván, hogy az Úrnak nem tetsző dolog, ami egy ilyen rendezvényen folyik.

Önkéntesünk a Tankcsapda koncerten 

Pál apostol egyik programadó tétele, hogy „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Kor 10,5). Mit jelent ez? Azt, hogy az evangélium terjesztése során nem kell félni attól, hogy a „sajátjával ellentétes gondolati rendszerekből kulcsfogalmakat vegyen át és használjon”. (Tom Wright: Az én evangéliumom szerint (TW), 89.o.). Ennek az volt az értelme, hogy az adott hallgatóság „nyelvén” tudjon megszólalni, és az üzenet megértetése érdekében ugyanazt a kulturális kódot használja, amit azok, akikhez beszélt.

Hogy működött ez Pál apostolnál és hogyan lehet ma alkalmazni?

 Bibliaolvasás fesztiválon

„Vigyáznunk kell arra, hogy ne rutinból toljuk majd a Campuson...” – fogalmazta meg az egyik önkéntesünk a legutóbbi megbeszélésünkön. Egy év telt el a Szólj be a papnak első fesztiválos jelenléte óta, s ez alatt a 12 hónap alatt annyi impulzus érte az időközben szervezetté alakuló közösségünket, hogy ha akarnánk sem tudnánk rutinfeladatként tekinteni az év legnagyobb eseményére. Bár szereztünk valamiféle jártasságot a fesztiválok és a hatékonyabb kommunikáció világában, de ez közel sem jelenti azt, hogy csípőből oldjuk meg majd az előttünk lévő feladatokat.

Önkéntesként én magam is a 2017-es Campus fesztivál előtt csatlakoztam a csapathoz, akkor még nem sejtve, hogy életem egyik legjobb élménye vár rám. Abban azonban biztos voltam, hogy bulizni szerető, hívő emberként valami olyan izgalmas kihívás előtt állok, ami egyben kiváló önismereti tréning is lesz, hiszen korábban soha nem csináltam hasonlót. Éppen ezért eleinte kételkedtem abban, hogy Isten vajon rajtam keresztül is meg tud-e szólítani olyan embereket, akik esetleg sohasem jártak még templomban vagy most hallanak először az evangéliumról. S mint az számtalanszor megtörtént már az életem során, úgy most is beigazolódott, hogy az Úr sokkal hatalmasabb, mint a mi kételkedéseink.

Keresztény rockegyüttes vagytok. A keresztény elkötelezettség és a rockzene nem kerül ellentmondásba egymással? Az utóbbit ugyanis sokan az ördög felségterületének tartják.

Nagy Tamás Imre: Azt gondolom, hogy a legfontosabb maga az üzenet, a zene pedig "csak" hordozó közeg. Biztos, hogy Dávid zsoltárai is a kor népszerű, minden nap használt hangszerein, közérthető zenei köntösbe bújtatva szólaltak meg az ótestamentumi időkben. Mi sem teszünk mást, mint a ma általában használatos instrumentumokkal kísérve beszélünk, azaz inkább éneklünk hitünkről az embereknek. Az persze tény, hogy a rock and roll műfajban nyomuló előadók többsége mondanivaló tekintetében nem feltétlenül velünk egy vágányon mozog. Emiatt bárkit is megbélyegeznünk butaság. Az ítélkezés egyrészt nem a mi dolgunk, másrészt pedig néha több hit csillan meg egy szimpla rockdalban, mint egy tudatosan polírozott, hatásvadász "hivatalos" keresztény szerzeményben.

Keveházi Tamás: Számomra a rockzene egyfajta globális kortárs népzene, és a mai kor embereihez a mai kor eszközeivel, zenéjével lehet üzenetet eljuttatni. A rockzenéhez társíthatnak manapság negatív absztrakciókat, de a rockzene a lázadók zenéje volt a kezdetektől sokáig, és mi is lázadásra használjuk, lázadunk vele a csökevényes tömegkultúra és az elértéktelenedő emberi kapcsolatok ellen a szeretetért.

A most zajló világbajnokság alatt egész sok figyelmet kap a futballisták hitbéli meggyőződése, sőt, akár ennek hatása a teljesítményükre. Néhány érdekességet emelnénk ki e vonatkozásban.

A világ egyik legjobbjának tartott, az argentin válogatottal frissen kiesett Messit sokszor úgy jelenítik meg, mint aki keresztyén hitvallás terén is mintát ad a futballistáknak. Mondjuk az, hogy valaki argentinként keresztet vet, még nem biztos, hogy sok mindent elárul. A napokban mindenesetre egy elég gyanús körülmény látott napvilágot, ugyanis kiderült, hogy szerencsét hozó amulettel a zoknijában játszott.

Csak a fohász segíthet?  (fotó: Sportskeeda)

A belgák csatársztárja, Romelu Lukaku nemrég perre ment volna a hite miatt. Amikor az Evertontól a Manchester Unitedhez igazolt egy 75 millió font értékű ügylet keretében, az otthagyott klub tulajdonosa azzal vádolta meg, hogy vuduzás hatására döntött a váltásról. Lukaku öntudatos római katolikusként jogi útra akarta terelni a dolgot, nehogy ez a tévképzet maradjon meg hitéletéről.

A négyszeres Forma-1-es világbajnok, a sportág legnépszerűbb pilótája már több alkalommal is bizonyságot tett hitéről, legutóbb egy podcastben, őszintén mesélt Istenhez fűződő kapcsolatáról.

Ritka alkalom, amikor egy F1-es versenyzővel nyugodt körülmények között és nyíltan lehet beszélgetni magánéleti dolgokról, hiszen ha nem az autóban ül, akkor a következő hétvégére edz, vagy PR-eseményeken kell részt vennie, esetleg végeláthatatlan interjúk sorozatát kell adnia.

Azért, hogy jobban megismerjük őket, a Formula1.com podcast-sorozatot indított, melynek első részében a mezőny bizonyítottan legnagyobb sztárja, Lewis Hamilton mesélt arról, mi foglalkoztatja a versenyeken túl, és milyen tervei vannak az aktív sportolói pályafutása utáni időszakra.

A 33 éves brit pilótát sokan kritizálják azért, mert a közösségi médiában megosztott tartalmait #blessed-, azaz 'áldott'-hashtaggel látja el, vagy 'God bless You', azaz 'Isten áldjon Titeket'-üzenetekkel színesíti, ő azonban bátran vállalja hitét – most meglepően őszintén válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésekre.

Mikor tudsz időt szakítani a hitedre?

Mielőtt nekiállnék a reggelimnek, mindig imádkozom, ahogyan a nap többi szakaszában is. Ha van rá néhány másodpercem, vagy egy percem, bárhol, bármikor – amíg mások beszélnek, én azt mondom nekik: várjatok egy kicsit. Vasárnaponként pedig alig várom, hogy felkeljek, és elmenjek templomba. Általában a közeli barátaimmal együtt szoktam, ahol leginkább megvilágosodást és a megerősödést élek át.

Hogy milyen lehet református lelkészként Humbákföldén lenni? A legegyszerűbb, ha leírom, hogy mi történt 1 óra alatt velem szombat délután:

Beszélgetés egy mentőápolóval, hogy ki és mi alkotása az, ami körülvesz minket, amit a szemünkkel látunk. A beszélgetés folytatásaként elvitt a nagyszínpados koncertre táncolni. Aztán a nagy táncolásban rám nézett egy bulizó srác: Mi beszélgettünk tegnap! Mire mondtam, hogy igen. Nagyon jó volt, köszönöm- válaszolta és táncolt tovább. A dolog érdekessége, hogy egy akkor megismert lány húzta-vonta oda előző nap a Szólj Be a Papnak! házikójához azzal, hogy minden bűnét meg akarja gyónni, miközben hevesen rázta a fejét a fiú, hogy ő ugyan nem. Jelentem, semmire bűnvallásra nem kényszerítettem, de ezek szerint mégis kellemes emlék maradt számára a beszélgetés.

De az óra még nem járt le: Beszélgető- és táncpartnerem még a barátaival is megtáncoltattatott, minek következtében egy egyszarvú(sapkás férfiú)val is forogtam egyet. Aztán egy köszönő ölelés után mentem vissza, hogy várjam az újabb beszélgetőket.

via GIPHY

Milyen egy lelkésznek a Tibi atya hívására érkezett bulizók között? Mint a fenti történet bizonyítja: igen változatos és akciódús.