Hogy milyen lehet református lelkészként Humbákföldén lenni? A legegyszerűbb, ha leírom, hogy mi történt 1 óra alatt velem szombat délután:

Beszélgetés egy mentőápolóval, hogy ki és mi alkotása az, ami körülvesz minket, amit a szemünkkel látunk. A beszélgetés folytatásaként elvitt a nagyszínpados koncertre táncolni. Aztán a nagy táncolásban rám nézett egy bulizó srác: Mi beszélgettünk tegnap! Mire mondtam, hogy igen. Nagyon jó volt, köszönöm- válaszolta és táncolt tovább. A dolog érdekessége, hogy egy akkor megismert lány húzta-vonta oda előző nap a Szólj Be a Papnak! házikójához azzal, hogy minden bűnét meg akarja gyónni, miközben hevesen rázta a fejét a fiú, hogy ő ugyan nem. Jelentem, semmire bűnvallásra nem kényszerítettem, de ezek szerint mégis kellemes emlék maradt számára a beszélgetés.

De az óra még nem járt le: Beszélgető- és táncpartnerem még a barátaival is megtáncoltattatott, minek következtében egy egyszarvú(sapkás férfiú)val is forogtam egyet. Aztán egy köszönő ölelés után mentem vissza, hogy várjam az újabb beszélgetőket.

via GIPHY

Milyen egy lelkésznek a Tibi atya hívására érkezett bulizók között? Mint a fenti történet bizonyítja: igen változatos és akciódús.

Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak a tanítványainak: Miért eszik együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel? (Mk 2,16)

Most, hogy a Szólj be a papnak kezdeményezés kezd ismertebbé válni, egyre több kritikus hanggal is találkozunk, kommentekben, üzenetekben vagy akár teljes cikkekben.

Milyen vádakkal, feltételezésekkel kell szembesülnünk? Csak néhány példa: bűnösökkel dagonyázunk, itatjuk az embereket, jófejkedünk, vulgáris trollkodáshoz járulunk hozzá, az Isten csendjét zajjal törjük meg, stb. Egyébként ezután csak még több és keményebb kritikára számítunk, hiszen nyakunkon a fesztiválszezon.

Néha csak mosolygunk és fogjuk a fejünk

Ezekben a hangokban az a közös, hogy több, mint valószínű, hogy a megfogalmazóik nem jártak még egyik eseményünkön sem személyesen. Ezúton is arra bátorítjuk a fent említettek miatt aggódókat, hogy jöjjenek el és győződjenek meg maguk, hogy mi történik az eseményeinken a kreatív feltételezések helyett. :) Szeretettel várjuk őket, ahogyan mindenkit.

A keresztyén jelképek közterületi használata kapcsán világszerte gyakran lángolnak fel viták, legyen szó például a hivatalokban, bíróságokon, iskolákban kifüggesztett keresztről vagy feszületről, a betlehemezés megengedhetőségéről vagy éppen a Mikulás mellett feltűnő krampuszok betiltásáról.

Július 1-től kereszt fogadja a Bajorország állami hivatalaiba betérőket. Nemrég áttekintettem, hogy ez milyen reakciókat váltott ki. A döntést többen a keresztyénség védelmében és támogatására tett intézkedésként üdvözölték. De figyeljük meg, milyen érveket használt a bajor kormány! Arra fektették a hangsúlyt, hogy a „történelmi és kulturális jelleg kifejezését” segíti elő ez a jelkép.

Talán nem a legszerencsésebb elrendezés egy bajor iskolában (fotó: evangelisch.de)

Egyetértek a keresztyén jelképeket támogató törekvésekkel, de mint már leírtam, szerintem nem az ilyen akciók fogják megmenteni a keresztyénséget.

Ugyanakkor szerintem hibás döntést hoz minden olyan politikus, törvényhozó, bíró, aki azzal az indokkal foglal állást a Krisztus hívők jelképei mellett, hogy azok történelmi-kulturális jelentőséggel bírnak. Egy ilyen álláspont hitbéli, társadalmi és jogi szempontból is rendkívül sebezhető.

Szimbolikusan ez a történet írja le, hogy mi történik azokkal, akik a gyónást megfelelően elvégzik. Nem túl bonyolult a szerepkiosztás: A Fiú Te magad vagy, míg az Apa az Isten, aki téged saját fiaként szeret. A bűn jelentése az eltávolodás az apától, aminek következménye a mindent elvesztés, míg a megtérést az újra az apa felé való fordulás jelenti.

Sorra nyílnak a konditermek, mindenhol bio, vegan, természetközeli hiperegészséges ételeket, italokat, sőt még takarítószereket is hirdetnek. A fogyasztók igényszintje megnőtt, a (testi) egészség iránt, "hulladékot" nem esznek, az egészségeset és zöldet keresik, a vállalkozások pedig felismerve ezt az új hullámot egyre több egészséget tápláló és erősítő terméket és szolgáltatást nyújtanak a mai kor emberének. Kiváló dolog ez, nagyon hasznos és örömteli, és ha még ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak az ára mindenki számára megfizethető kategóriában lenne, akkor lenne csak igazán teljes a boldogságunk. 

Bár a testünk fontos eleme az életünknek, de nem az egyetlen. Ahogy Pál apostol írja a Korintusiaknak szóló első levelében "Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, amit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?" (1Kor 6,19-20) 
A test tehát egy templom, egy keret, amelyben a lelkünk, mint a lényeg, az üdvösségünk alakítója leli helyét. A testi egészség megőrzése fontos, de ahogy a templom épülete is csak egy építmény benne lévő élet nélkül, úgy kell tennünk a lelkünk egészségének és tisztaságának a megőrzéséért is. Szerencsére nem kell megijedni, mert rendelkezésünkre áll a több ezer éves lélektisztítási gyakorlat, a gyónás szentsége is.

Ha esetleg még nem próbáltátok vagy nem ismeritek, itt a lehetőség. Bármely katolikus templomban, plébánián szívesen állnak rendelkezésetekre a lelkivezető atyák, de június 21-23 között a Humbákfölde Fesztiválon is élhettek a lelki wellness ezen gyakorlatával. Az alábbi cikkben egy kis segítséget nyújtunk, hogy megfelelő módon tudjatok felkészülni rá.

„....nem prédikáltak a templomokban meg piactereken, hanem azt mondták: - A mi életünk beszéljen helyettünk.”

Akik szerették gyermekkorukban Nils Holgersson csodálatos utazását a vadludakkal, azok biztosan hallottak már Selma Lagerlöf svéd írónőről. Én nagyon szerettem, de akkoriban nem foglalkoztam vele, ki írta ezt a csodás mesét, ezért be kell valljam, Selma Lagerlöf neve ismeretlen volt előttem ezidáig. Egymásra találásunk története azonban különösen kedves számomra.

Múltkorában a könyvtárban keresgéltem olvasnivaló után, és az író egy másik könyvét, A halál kocsisát ajánlotta nekem egy könyvtáros hölgy. Gondoltam legyen, nem túl hosszú, ami kisgyermekes anyukaként mostanában fontos szempont számomra, másrészt Dickens Karácsonyi ének című regényéhez hasonlította a könyvtáros, amit nagyon szeretek.
Otthon utánanéztem, ki is ez a Selma Lagerlöf. Ő volt az első irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett írónő. Itt azért egy kicsit elszégyelltem magam. Hogy lehet, hogy eddig nem ismertem, hiszen olyan sokat olvasok. Aztán folytatva az információgyűjtést meglepődve olvastam, hogy egy mélyen vallásos evangélikus családban nőtt fel, ráadásul apai nagyszülei mindketten lelkészcsaládból származtak. Evangélikus lelkészfeleségként nagyon megörültem ennek, és izgalommal kezdtem hozzá a könyvhöz. Nem mellékesen isteni jelnek vettem azt is, hogy a könyvtáros hölgy, anélkül hogy tudta volna, hogy evangélikus lelkészcsaládba tartozom, ezt a könyvet ajánlotta. Jó kezdet.

A Szólj Be a Papnak blog korábbi munkatársa, Dezső Attila jelenleg a Magyarországi Református Egyház Cigánymisszióját erősíti kommunikációs munkatársként, interjúnkban munkájáról és a misszió működéséről mesélt nekünk.

Attila, mi is pontosan a feladatod az Országos Református Cigánymisszióban?

December óta dolgozom a református egyház Zsinati Hivatalában, Budapesten, a Missziói Iroda munkatársaként. Feladataimat itt a cigánymissziós weboldal kezelése, cikkek írása, eseményeken történő fotózás, esetenként videózás, közösségi média-felületek menedzselése teszi ki, de kapcsolatot tartok az egyházi és világi sajtó képviselőivel is. Emellett szintén én foglalkozom a két református cigány szakkollégium, a debreceni Wáli István, és a budapesi RefoRom külső kommunikációjával.

Fotó: Vargosz

Igen, ír. Merthogy – kevés kivételtől eltekintve – nemcsak találomra mond valamit. ;)

A prédikációírás egy afféle "öszvérszülemény", mert van egy racionális, tanulható és tanítható oldala, másrészt személyes, így van egy szubjektív oldala is. Éppen ezért személyenként más és más a születés-szülés útja-módja. S az egészet - ezt ugye mondanom sem kell - természetéből adódóan körbe lengi a szentség, Isten jelenléte, hiszen az egész prédikáció szükségszerűen Körülötte forog, Belőle és Tőle indul el és Hozzá akar közel vinni.

De kezdjük az elején! A prédikációírásnak tudománya is van, amit úgy hívnak, homiletika. Ezt az egyetemen tanulni kell, sőt, még szigorlatoztunk is belőle. Az elméletet a gyakorlatban is tudni kell alkalmazni, ezért gyakorlati tárgyak is kapcsolódnak hozzá, amikor prédikációkat kell írnunk, amire persze jegyet is kapunk. Azt mondanám, hogy minden tárgy, amit az egyetemen a fejembe próbáltak tölteni, még a tőlem eléggé távol álló, a dogmatikával, tantételekkel kapcsolatos tárgyak is mind-mind ahhoz segítenek hozzá, hogy kellő ismerettel felvértezve lássak neki egy igehirdetés megírásának.

Persze, mivel ez már nem ma volt, ezért a legtöbben – én biztosan – nem a legszabályszerűbben készülök… De igyekszem folyamatosan fejlődni.