Trump „hitvédő” imázsát megőrizve újrázna, Biden lenne az USA második katolikus elnöke.

A két elnökjelölt nagy hangsúlyt fektet a hit fontosságára. Donald Trump a 2015-ös elnöki kampányának programját összefoglaló, Great Again – Újra naggyá tesszük Amerikát című könyvében leírja, hogy vallási értékeit anyja plántálta belé és presbiteriánus gyülekezetbe kezdett járni. Később a szintén protestáns Marble Collegiate Churchbe járt, az ott szolgáló Norman Vincent Peale tiszteletest nagyon kedvelte, ő egyébként a magyarul is megjelent A pozitív gondolkodás hatalma című könyv szerzője. Trump így fogalmazta meg az ő hatását: „nagyon pozitív érzéseket ültetett el bennem Istennel kapcsolatban, és ez önmagammal szemben is pozitív érzésekre késztetett. Sokszor olyan érzésekkel távoztam a templomából, hogy a szó szoros értelmében akár további három prédikációját is szívesen meghallgatnám.” A jelenleg hivatalban lévő elnök azt is megjegyzi: „Isten mindennap ott van az életemben”, illetve „legbelül az evangélium segített azzá válnom, aki vagyok” (idézetek a magyar kiadás 176-178. oldalairól).

Áldásuk rajta

Különleges eseményben volt része azoknak, akik befértek a járványhelyzet miatt limitált Szólj Be a Papnak! budapesti eseményére a Művész Kávéházba szeptember végén: Jézus bekövetne?.

Egyedülálló módon találkozott a világi látásmód az egyházi véleményekkel, ugyanis Kajdi Csaba Insta-kritikus, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök és Török Csaba római katolikus pap ütköztették látásmódjukat, véleményeiket a jelenlévők kérdései mentén.

A jó hangulatú beszélgetés legnagyobb tanulsága, hogy igenis szükség van az ilyen találkozásokra, beszélgetésekre a templomok falain kívül, ahol minden válaszadó komfortzónájából kilépve igyekezett választ adni az élet igazán nagy kérdéseire, melyek sok esetben megválaszolatlanul maradnak, vagy fel sem merjük őket tenni.

A fotóra kattintva képgaléria nyílik.

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

„Bármit csinálsz, azt csináld jól!” – hangzik Ambrus Attila, azaz a Viszkis mottója, aki valóban ennek szellemében rabolta végig fővárosunk bankfiókjait, s akinek a története – egészen egyedülálló lévén – Antal Nimród filmrendezőt is megihlette. Alkotásának vetítésével és egy rendkívül izgalmas pódiumbeszélgetéssel zárult a K-Pont Feszt programsorozata.

A válaszadók között volt Kókai Nagy Tímea az Interfilm képviseletében, Asztalos Richárd evangélikus lelkész, Kiss László görögkatolikus pap, illetve maga a Viszkis, Ambrus Attila, akinek köszönhetően betekintést nyerhettünk a film kulisszái mögé.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Ambrus Attila hazánk egyik legmegosztóbb személyisége. Gyakran merül fel a dilemma vele kapcsolatosan, hogy miért „sztárolnak” egy olyan embert, aki bűncselekmények sorozatát követte el és miért lehetséges az, hogy bárhol megjelenik, az emberek aláírást és közös képet szeretnének tőle. Ennek az ellentmondásnak tökéletes lenyomata volt, amikor a beszélgetés kezdetén az est moderátora, Berecz Péter megkérdezte a moziteremben ülőktől, hogy ki az, aki a film alatt végig a Viszkisnek szurkolt. A közönség szinte egy emberként emelte magasba a kezét, ami alapján kijelenthető, hogy az a bizonyos „betyárromantika” a film nézőit is magával ragadja.

A K-Pont Feszt keretében két pályázatot hirdettünk meg, amelyre fotósok és zenészek műveit vártuk. Több, mint 170 fotóval és 31 zeneszámmal tiszteltek meg minket a pályázók, mindenkinek hálásan köszönjük a részvételt. Most következzenek a nyertesek!

Küldj egy képet! fotópályázat

A pályázat fődíját Vályi Lászlóné Muhin készített fotója nyerte. A zsűri így értékelte a képet:

A zsűri különdíját a fiatal, debreceni fotóművésznő, Antal Tünde kapta. Képén egy lányt láthatunk, amint arcát egy különleges kompozícióban takarja el egy textíliával. A zsűri így írt róla:

1916-ban nem jó véget ért Ravasz László és a korabeli „költőceleb”, Ady Endre cikkekben folytatott vitája. Az fel sem merült, hogy élőben találkozzanak, az üzenetváltás személyeskedéstől sem volt mentes és a későbbi református püspök figyelmeztette Adyt, hogy ne nevezze magát kálvinistának, miközben nem is vallásos. Ön és Török Csaba atya arra készülnek, hogy egy influenszerrel, Kajdi Csabával egy asztalhoz leülve vitassák meg azt, hogy kit „követne be” ma Jézus, hogyan befolyásolják a divathullámok és a tömegkultúra azt, hogy mit tartunk jónak és igaznak. Akár hasonlóan parázs hangnemet is várhatunk?

Török Csabát elég jól ismerem, vele volt több közös beszélgetésünk is, összeköt minket egyebek mellett a média iránti szeretet. Gondolom, ezért is vállalta a beszélgetést. Kajdi Csabát személyesen még nem ismerem, a beszélgetésre való felkérés kapcsán természetesen megnéztem néhány videóját, amelynek nyomán nem láttam okát annak, hogy elzárkózzak a beszélgetéstől. Ha már egyszer a „beszélgető egyház” modelljét próbálom másfél évtizede sulykolni, természetesnek tartom, hogy leülök más stílust és más értékrendet vallókkal is. Ami az idézett konfliktust illeti: 100 évvel ezelőtt még megtörténhetett ez az elzárkózás, ma ezt nem tartom indokoltnak. Sajnos azt nem zárom ki, hogy vannak olyan egyházi emberek, akik Adyhoz hasonló provokatív gondolkodókkal nem szívesen mutatkoznak együtt. Ez azonban a jézusi nyitottság beszűkítését jelenti. Ady biztos nem a szigorú hittételek szerinti vallásosságot, kálvinizmust képviselte, de akár csak „istenes versei” alapján az ő mély Krisztus keresését senki sem vonhatja kétségbe.  Ráférnek az egyházra az ilyen jó értelemben vett provokációk, ugyanakkor az sem baj, ha a „provokatőrök” is találkoznak egy olyan egyházképpel, ami számukra, talán önhibájukon kívül, korábban elképzelhetetlen volt.

Fabiny Tamás tévészereplésre készülve 

A K-Pont Feszt első napján mintha a FOMO című film nem vetett volna fel elég kérdést, még  egy pódiumbeszélgetés dobta fel kőkeményen a személyes életünkkel kapcsolatban a labdákat. 

Igen, a cím nem véletlen. A legtöbb válaszadónk azt feszegette, hogy itt a bennünk lévő kis vagy nagybetűs gonosz működésével találjuk szembe magunkat, amivel kapcsolatban a felelősség, személyes érintettség alól nem tudjuk kivonni magunkat. Látszólag generációs problémákat feszeget, valójában mindannyiunkról szól ez a 2019-es magyar alkotás.

Fotó: Pozsonyi Dóra

A beszélgetés válaszadói már előrevetítették a széles perspektívát, hiszen megszólalt Bouquet Gergely, 20 éves egyetemista, a film egyik főszereplője és a 17 éves debreceni vlogger, Antal Rebeka. Marozsák Dániel, református segédlelkész Miskolcról, ezúttal az Interfilm képviseletében és dr. Törő András római katolikus atya Debrecenből. A moderátor Vígh Eszter, jelenleg Mátészalkán gyakorlati évét töltő református teológia-lelkész szakos hallgató volt.

Az első labda Törő András felé pattant, hogy mennyire állt ez a film távol az ő pár évvel korábban töltött ifjúságának világától. András atya nem tagadta, hogy nyilván nem az okostelefonok és a közösségi média határozta meg az ő ifjúságát, ám aztán egy meglepő perspektívába állította a mai fiatalok helyzetét.

Aztán Marozsák Dániel röviden bemutatta az Interfilm (a keresztény egyházak nemzetközi filmes testületei) kezdeményezését, ami a teológia és a film párbeszédét szeretné elősegíteni. Neki a film azt a kérdést vetette fel, hogy a helyzet, a kor viszi rossz döntésekbe a szereplőket, vagy eleve ott van a hajlam bennü(n)k.