Az Apáca című film keresztény szemmel
„Ezen a helyen vége Istennek” - a film ezzel a hátborzongatóan rejtelmes mondattal kezdi el a feszültség megalapozását. 1952. Erdély. Egy csoda-vadász pap; egy nővér, aki még nem tette le a fogadalmát, de emlékei között számos látomás szerepel; és egy kanadai fiú, aki ki tudja milyen okból maradt a világ háta mögötti kis faluban, Berethalmon. A falu szomszédságában egy rejtelmes kolostor,
ahol nemrégiben egy apáca öngyilkos lett.
Az ügyet a Vatikán ki akarja vizsgáltatni és innentől indul a buli. Meghökkentő pontosságú katolikus tanítások idézése közepette a nyomozás során folyton fel-fel üti a fejét a „gonosz”. Olykor már szinte lehetetlen követni, hogy mi a valóság és mi a látomás. Tőmondatokban ez a film kiinduló helyzete és összességében elmondható, hogy egy nagyon jól megszerkesztett sztoriról van szó, miközben nem maradnak el a horror műfaj rettentő eszközei sem.
A film fő kérdése: Ha a gonosz beszökik a világba, akkor mit lehet tenni?
Az első reakció erre, hogy jobb elkerülni egy olyan kolostort, ahol ilyen dolgok történnek és a falusiak így is tesznek. Ha pedig valaki véletlenül belépett a kapuin, az jobb, ha a háta mögött hagyja az egészet és egy életre elfelejti. Ha egyáltalán el lehet felejteni nyomtalanul…
A másik megoldás pedig az, hogy nézzünk szembe a filmi valósággal: A gonosz jelen van és ha nem teszünk ellene, akkor még jobban elszabadul. De mégis mi lehet a fegyver ellene? Az ima? A feszület? A szenteltvíz? Vagy egy puska megtöltve nagy adag bátorsággal?
Ezen a ponton jobb megállni és nem továbbmesélni a sztorit. Aki szereti a horrort, az úgysem fogja kihagyni a filmet; aki viszont nem, annak a végkifejlet sem lesz olyan meghökkentően érdekes. A kérdés azonban nyitva marad:
Mi az ellenszere a gonosznak?
Keresztény körökben már arról is vita folyik, hogy egyáltalán ki, vagy mi a gonosz? Egy bukott angyal? Egy sötét erő? Vagy az emberi bűn kiteljesedése? Egyáltalán lakozhat-e bennünk, vagy inkább egy külső létező? A komment szekció várja a válaszod! Egy biztos: A keresztény hit szerint ezt a valamit, vagy valakit Krisztus már legyőzte a kereszten és a hatalma már megingott. Még jelen van, még munkálkodik, de már nem képes a hívő ember örök élete ellen semmit sem tenni.
Ha a hívő ember ellen nem tud semmit sem tenni, akkor ki az a „hívő ember”?
Ezen a ponton a különböző felekezetek válaszában szintén eltérő válaszok szerepelnek. Sorry, sajnos erre nincs tuti válasz. Lehet beszélni a hit és tett kapcsolatáról a végtelenségig, ám ez mégsem lesz válasz az eredeti kérdésre, hogy ki is a hívő ember?
Minden emberi életben vannak úgynevezett prioritások. Ezeknek a prioritásoknak az élén áll a „csúcs-prioritás”. Az a dolog, vagy sok esetben inkább személy, akiért a szív ég, és aki értelmét adja az életnek. A hívő ember életében ez a „csúcs-prioritás” Isten, aki minden figyelemnek és gondolatnak a fókusza. Akivel a kapcsolat mindennél fontosabb. És, hogy ez a kapcsolat hogyan lehet jelen egy ember életében? Erre a válaszok túl specifikusak ahhoz, hogy egyszerűen egy blogposzt keretében válaszoljunk rá. Akit mégsem hagy nyugodni a kérdés, azoknak érdemes lehet egy pappal, vagy egy lelkésszel tovább folytatni a gondolatmenetet egy személyes beszélgetésben, akár egy "Szólj, be a papnak" alkalom után.
A filmhez kapcsolódóan pedig csak egy fogalmat szeretnék kiemelni, amely nagyon helyesen a középpontba kerül:
„Eucharisztia”
Képek forrása: Mafab
Eucharisztia fogalma a teljesség igénye nélkül:
- Katolikus
- Református (28. úrrnaptól)
Következő alkalmaink:
- Debrecen: Bevállalós egyház? - Kockáztatás vagy bezárkózás
- Budapest: Egyházi bioetika
További filmkritikák:
Továbbá: itt
