Egy szempár mered lefelé egy 240 méteres hegyről amikor megkapja a rajtjelet. Markaival erősen megszorítja az ülést és nekirugaszkodik a lejtőnek. Eléri a 100 km/h sebességet, amikor a combjai megfeszülnek és felemelkedik a levegőbe. Minden porcikája az ugrásra koncentrál, csak úgy suhan a semmiben. Ekkor ráfókuszál a K-pontra, átrepül felette és nagyot puffanva a sílécek a hóhoz érnek. A közönség ujjong, a zsűri tapsol, az érzelmek tombolnak. Sikerült a feladat, megütöttük a K(ritikus) pontot. Egy siker, ami mellett senki sem sétál el közönyösen!

Zenéltek? Dalokat írtok? Van kedvetek a haverokon kívül szélesebb közönség előtt is megmutatni mit tudtok?

A Szólj Be a Papnak! csapata szervezésében kerül sor szeptember 23-24. között a K-Pont Fesztre a debreceni Apolló Moziban, ahol a filmvetítések mellett egyéni előadók és zenekarok is bemutatkozhatnak.

A fesztiválon a filmvetítéseket követően az emberi lélek mélységeiről fogunk beszélgetni hit, hitetlenség, fájdalom, vagy épp a múlt terhei témájában. Ha a ti dalotok is érinti ezeket a témaköröket, akkor az jó pont lehet!

Ahhoz, hogy bekerüljetek, nincs más dolgotok, mint rögzíteni minimum egy, maximum három dalt hallgatható minőségben (akár jól hallható próbatermi felvétel is lehet) és mp3-as formátumban átpasszolni az palyazat@szoljbeapapnak.hu címre.

Fotózol? Keresed a saját vizuális stílusod? Úgy érzed, hogy a képeid túlmutatnak önmagukon? Szeretnél üzenni másoknak az alkotásaidon keresztül?

A Szólj Be a Papnak! csapat szervezésében kerül sor szeptember 23-24. között a K-Pont Fesztre a debreceni Apolló Moziban, ahol a filmvetítések mellett egy fotókiállítás is nyílik.

A fesztiválon a filmvetítéseket követően az emberi lélek mélységeiről fogunk beszélgetni a hit, hitetlenség, fájdalom, vagy épp a múlt terhei témájában. Ha a te fotóid is érintik ezeket a témaköröket, akkor az jó pont lehet!

Ahhoz, hogy Te is kiállíthasd a képeidet, nincs más dolgod, mint digitális formában elküldeni nekünk legalább egy, maximum három darab nagy felbontású fotót (2:3 képarány; rövidebb oldal legalább 2500 pixel) az palyazat@szoljbeapapnak.hu címre.

Elöregedő gyülekezetek és bezárásra ítélt templomok jellemzik az európai keresztényeket? Beszéljünk inkább azokról a fiatal, napbarnított, mosolygós hullámlovasokról, akik egy jó szörfözés után együtt imádják Jézust!

Keresztény szörfösök találkozója 2018-ban, Franciaországban (fotó: Christian Surfers)

Amerikai minta alapján kezdett el kontinensünkön is terjedni az az evangelikál gyökerű kezdeményezés, amely szörfös közösségekből próbál keresztény gyülekezeteket kiépíteni. A recept elég egyszerű. Először is, a misszionárius csapat tagjainak is szenvedélyük ez a sport. Ezért, amikor célba vesznek egy olyan területet, ahol Jézust nem ismeri az emberek többsége, nem esik nehezükre szót érteni a szörfösökkel. Gyakran tudnak arra építeni, hogy a tenger szerelmesei a természet szépségére rendszeresen rácsodálkoznak, ezért nyitottabbak lehetnek a spiritualitásra, Isten megtapasztalására is. Nem kötik őket a hagyományos, nagy felekezetek (katolikus, evangélikus, stb.) formaságai: egy szűk körű, házi gyülekezetből indulnak ki. Eleinte 10-20 fő imádkozik, énekel és hallgat prédikációt közösen. Amikor már a családi ház kicsinek bizonyul, nagyobb ingatlan után néznek. A cél pedig mindig az, hogy folyamatosan újabb gyülekezeteket hozzanak létre. Ez a folyamat zajlott le például Észak-Portugáliában is, a 2015-ben plántált portói Szörf Egyház nemrég Vianában hozott létre új közösséget. És bármennyire szeretik a cseppfolyós közeget, úgy tűnik, a hitbeli tanokat nem vizezik fel.

A portói szörfösök egyik éneke

Európa szerte több helyen is lehet szörfös gyülekezettel találkozni, például Svédországban, Franciaországban, Hollandiában, és az Egyesült Királyságban. Alkalmanként pedig összegyűlnek több száz fős nemzetközi találkozókra is, ahol amerikai, afrikai, ausztrál és ázsiai társaikkal is találkozhatnak. A rohamosan olvadó nagyegyházak is tanulhatnának a kicsi, de életteli szörfös közösségektől: talán ideje leszámolni a népegyházi illúziókkal, hiszen az emberek sokkal könnyebben meghallhatják az evangéliumot, ha a saját mikroközösségeikben, a saját „nyelvükön” hallják azt olyanoktól, akik ráadásul hajlandóak voltak „utánuk menni”, felkeresni őket.

’Hitetlen, de nem hiteltelen?’ sorozatunkban olyan könyvekből, filmekből, zenékből, stb. szemezgetünk, amelyek a keresztény hit világát kívülről, adott esetben kritikusan mutatják be. Keresztényként azért érdemes ilyen művekkel megismerkednünk (ahelyett, hogy ingerülten lesöpörnénk azokat az asztalról), mert társadalmunkban a ’hitetlen’ megközelítések lettek a dominánsok. Olyan alkotásokat keresünk, amelyek segítenek megragadni az ilyen álláspontok eredetét, lényegét és lehetséges kihatásait. Megértésük célja lehet, hogy párbeszédbe kezdjünk, megalapozott kritikát gyakoroljunk és a hitre térést előmozdítsuk. A missziós parancs ugyanis úgy teljesíthető, ha nem a saját szubkultúránkban élünk, hanem a tágabb kulturális kontextus ismeretében tudunk kapcsolatot létesíteni, mint Pál apostol Athénban. Az első rész itt olvasható. Az alábbiakban a brit rockbanda, a Queen néhány korai, talányos szövegvilágú dalát vizsgálom, amelyek keresztény témákat jelenítenek meg.

A sokszínű Feddie Mercury (fotó: Wattpad)

A Queen frontemberének, Freddie Mercurynak hitéletéről viszonylag keveset tudunk (leginkább a szexuális élete és végzetes betegsége tartozik az életét kutatók érdeklődési körébe). Ismert tény, hogy Farrokh Bulsara néven Zanzibárban született indiai származású, párszi vallású családba. A párszi hitvilág Perzsiából származik és a zoroasztriánus irányzathoz tartozik. A vallásalapító Zarathustra tanainak egyik fontos eleme a dualizmus: a világban a jó és a rossz küzdelme folytonosan zajlik. Hisznek abban, hogy a halál után vagy a pokolba vagy a mennyországba kerülnek az emberek. Ellentmondásokba ütközünk, ha feltesszük a kérdést, hogy az énekes (aki egyébként gyermekkorában anglikán és katolikus iskolába is járt) mennyire követte vallása hagyományait. Nyolcéves korában részt vett a hagyományos beavatási szertartáson és akarata szerint párszi módon zajlott a temetése is. Peter Freestone magyarul is olvasható életrajzi könyvében azt írja, hogy Freddie ódzkodott az intézményes vallást övező képmutatástól. A Queen dobosa, Roger Taylor pedig megemlítette, hogy zenésztársa azt mondta neki egyszer, hogy nem érzi magát a párszi kultúrához tartozónak.

Az egész országot megrázta Benedek Tibor halála, aki nemcsak a magyarok rendkívül szimpatikus sporthőse volt, hanem 47 évével mai viszonylatban fiatalnak is számított. Természetes tehát, hogy sokakban felvetődik a kérdés: ha van is Isten, miért hagyja, hogy ilyenek történjenek? Utolsó klubja, az UVSE elnöke, Lovas Péter például búcsújában ezt írta: „Halálod a maradék hitemet vette el, hogy higgyek az élet igazságosságában.” . Az év elején a sportvilágot hasonlóan fájó csapás érte a 41 éves Kobe Bryant elvesztésével, aki halála napján szentmisén járt a balesetben szintén elhunyt kislányával. Vagyis azt feltételezhetjük, hogy kérte, kereste is az Úr áldását életére.
Arany Barbara református lelkészt kérdeztük, hogy szerinte mi a hiteles válasz arra, hogy "miért a jók mennek el korán?"

Ahogy szinte mindenki, én is megdöbbentem, hogy Benedek Tibor halálán. Aztán elképedve néztem, hogy szó szerint elárasztotta a közösségi  médiát, ahogy oldaltól függetlenül gyászolják őt.

A kiváló sportoló egyik pillanatról a másikra tökéletes szuperhőssé változott és megjelentek a soha többet nem lesz már ilyen csodálatos ember a földön gondolatok, miközben a leggyakrabban intézett önvallomásában épp azt hangsúlyozza, hogy cseppet sem szuperhős és nem hibátlan, hanem egy nagyon kitartó és küzdő típus. Persze, éppen ebben rejlik a nagysága. Az alázatában és a tisztességében.

S mi a következő kérdésünk? Miért pont ő? Miért az ennyire jó emberek halnak meg korán? Főleg, ha hozzátesszük, hogy bár még az év felén sem vagyunk túl, de már a második fiatal sportolót veszítjük el hirtelen és ezért nehezen felfoghatóan, ha Kobe Bryantre gondolunk. Nagyjából ugyanennek a jelenségnek lehettünk akkor is a tanúi: Megdöbbenés, hitetlenség és aztán túláradó emlékezések, hogy milyen nagyszerű volt az, aki elment.

Miért pont ő? Isten hogyan engedhette meg ezt? Ez egy nagyon jó kérdés. De azért visszakérdezhetek?

Ha azt mondod, hogy Isten engedte meg, akkor elismered a létezését és azt, hogy Ő irányítja a dolgokat. De csakis ilyen esetekben, amikor valami nem tetszik. Ha minden úgy megy, ahogy szeretnéd, akkor az egyedül a sorsnak, a szerencsének, de legfőképp magadnak köszönhető. Ez pedig igen logikátlan így.

A karanténhelyzet kirobbanásakor nem is volt kétséges, hogy a Szólj be a papnak nem fogja interaktív vitaalkalmak nélkül hagyni az érdeklődőket. Kezdeményezésünk fő célkitűzése, hogy ne online tartalmakkal bombázzuk az ilyen téren amúgy is túlterhelt embereket, hanem való életbeli találkozásokat mozdítsunk elő, (innen a kocsmamisszió elnevezés). Az ilyen alkalmak arra szolgálnak, hogy az egyház képviselőinek lehessen szegezni azokat a kérdéseket, amelyek az élettel, hittel, igazsággal kapcsolatban foglalkoztatnak mindannyiunkat. A rendkívüli helyzetre tekintettel azonban kivételt tettünk, és a kibertérbe (vagy ha úgy tetszik, az érdeklődők otthonába) helyeztük át eseményeinket, biztosítva az online kérdésfeltevés lehetőségét. Annyira belelendültünk, hogy végül meg sem álltunk 10 esemény alatt (melyek összesen 96 000 megtekintést számlálnak jelenleg). Szavazzatok, hogy melyik téma tetszett leginkább, melyiknek látnátok szívesen folytatását.

 Fotó: Cseh Gábor, vaol.hu

Kocsis Dániel görögkatolikus papot, nyíregyházi egyetemi lelkészt, az egyik korábbi eseményünk válaszadóját, a magyar papi válogatott egyik tagját kérdeztük a foci és a hit kapcsolatáról.

Mit gondolsz, vajon miért szerettünk volna Veled interjút készíteni a futball és a vallás összeegyeztethetőségéről?

KD: Életem legfontosabb alkotó eleme az Istennel való kapcsolatom, aztán a családom, utána pedig a foci… Nem csak maga a játék, hanem annak minden eleme, főként a szurkolás.

Édesapám egyszer elvitt egy LOKI – Újpest meccsre, azóta számomra csak egy csapat létezik, a DVSC.

Éppen ezért örültem a megkeresésnek, hiszen ritka az, hogy egy papot a profi foci világáról kérdeznek, ami látszólag távol áll mindentől, amit az Egyház képvisel… Pedig az Egyház nem mást, mint az Ember életébe akar olyan segítséget adni, ami annak minden területén használható. Ezért merek válaszolni kérdéseitekre.

Kocsis Dániel atya középen, sárga mezben, 2018-ban, ekkor a torna legjobb kapusa díját is elnyert, forrás

A debreceni futball a város büszkeségének számított nemrég. A fiúk most az első osztályból való kiesés elkerüléséért küzdenek. Érdekesség, hogy a Mezőkövesd focistája, Cseri Tamás a hétvégi forduló után felvetette, hogy vereségük után talán az egész borsodi csapatnak együtt kellene templomba mennie. Futball és hit kapcsolatáról kérdeztük Veres Jánost (VJ), a Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség lelkészét, aki a Szólj be a papnak! kezdeményezés egyik alapító tagja is.

„Szent Luigi”, azaz Aloisius Scrosoppi a futballjátékosok és a focidrukkerek védőszentje

Június 4-én volt éppen 100 éve annak, hogy a versailles-i Nagy-Trianon palota Cotelle-csarnokában Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd rajta hagyta a kézjegyét azon a dokumentumon, ami a történelmi Magyarország sorsát végérvényesen megpecsételte. A szomorú centenárium apropóján szervezetünk egy olyan online eseménnyel készült, amelynek témája a hit és a magyarságtudat kapcsolatát próbálta körüljárni. Ebben a közös gondolkodásban – természetesen nem véletlenül – olyan atyák és lelkészek vettek részt, akik maguk is valamelyik szomszédos ország magyar kisebbségéhez tartoznak és próbálnak a saját anyanyelvükön missziót folytatni gyakran más anyanyelvűek körében is. Velünk volt Böjte Csaba katolikus ferences szerzetes, aki erdélyi és a dévai gyermekotthon létrehozásával vált világszerte ismertté; Kacsó Géza, aki a kárpátaljai Bátyúban szolgál református lelkészként; Nagy Olivér, aki Felvidéken, Alsószeliben evangélikus lelkészként tevékenykedik; illetve az anyaországot képviselve Orosz István, görögkatolikus pap, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója. Az est moderátora – mint már oly sokszor – Hájas István református teológus hallgató volt, aki szintén a határontúli magyarságot erősítette ezen az estén, ugyanis ő maga is Kárpátalján született.

 A címben említett idézet az esemény során Böjte Csaba atyától hangzott el, s ez a mondat tulajdonképpen az egész beszélgetés konklúziója, mégis azért bátorkodtam ezt kezdésként idecitálni, mert tulajdonképpen ez volt a kiindulópont is. Az atyák és lelkészek szinte egyhangúlag jelentették ki a beszélgetés során, hogy Isten előtt nem számít az, hogy ki milyen nemzetiségű, ugyanis a mennyországban ennek semmiféle jelentősége sem lesz. Identitásunk elsődleges meghatározója az, hogy keresztény emberek vagyunk, Krisztushoz tartozók, így a nemzetiség egy hívő ember számára abszolút másodlagos kell, hogy legyen. Mindezekkel együtt természetesen abban is egyetértettek válaszadóink, hogy fontos megőrizni anyanyelvünket, kultúránkat, s ebben a hitnek kiemelkedő szerep jut, különösen az elcsatolt területeken.