Óvatosan tehát a kíváncsiságunk és hiúságunk túlzott megélésével, mert bár a kutya simogatása csábító lehet, a végén könnyen elveszíthetjük a figyelmünket a feladatainkról, az emberi kapcsolatainkról és mindenről, ami az igazi életünkhöz hozzátartozik.
Egyre többet hallani mostanában az egyébként nem annyira új keletű dolgot, hogy beszélgettem valakivel szóban (azaz nem telefonon) egy bizonyos dologról (például egy mosógép vásárlásáról) és leülve a gép elé, vagy böngészve a telefonomban a Google és egyéb hirdetési felületeken, hirtelen egyre több olyan témájú (mosógép) reklám ugrott fel, amiről nemrégiben szót ejtettem. Hangsúlyozom, a telefonba semmilyen módon nem gépeltem és beszéltem mosógépről, a hirdetésekben mégis pontosan azt mutatták, amit éppen kerestem.
Egyes cikkek szerint ezt egy, a telefonon bekapcsolva hagyott szolgáltatás csinálja, amit elvileg ki is lehet kapcsolni (hangalapú keresés), de én ezzel egy kicsit szkeptikus vagyok. Szkepticizmusomat támasztja alá Peter Norvig, a Google kutatási igazgatójának 2006-os ötlete is, miszerint a számítógépek mikrofonjának használatával a háttérzajokból kiszűrődő információkkal sokkal hatékonyabbá lehetne tenni a TV reklámok hatását. (!) Szól a cikk is 2006-ból.





