A hétvégén egy konferencián jártam Berekfürdőn, aminek témája Az egyház megújulásának teológiai alapjai és gyakorlata volt. Sokkal izgalmasabb annál, mint amilyennek hangzik. :D A hétvégén nem csak arra volt alkalmunk, hogy két napon keresztül elméleti síkon növeljük tudásunkat, hanem arra is, hogy eszmét cseréljünk egymás között, mi diákok, tanárok, lelkészek és egyházi vezetők. Így elég sok sztorit sikerült végighallgatnom, és mindeközben egy nagyon szomorú tényt levonnom. Túlterheltek vagyunk! Igen, most lehet röhögni, kiakadni, felháborodni, de ez tény. A lelkészek jelentős része (persze vannak kivételek, hiszen mindig vannak) túlterhelt.

Mit csinál tehát egy átlag falusi/kisvárosi/nagyvárosi lelkész/lelkésznő?

A szerzetesek a szellemei táplálék mellett nagy hangsúlyt fektettek a gasztronómiai alkotásokra is. Európában különösen sok, minőségi termék köthető a kolostori rendekhez. Senkinek sem kell bemutatni a trappista sajtot vagy a belga apátsági söröket. Szerencsére nem csak a női szerzetesrendek szerették a kalóriabombákat, hanem a férfi csuhások is kivették a részüket az édességek megkomponálásából. Így született meg Portugália ikonikus desszertje, a pastéis de Belém. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan is keletkezett ez az aranylóan sárga, tejes mennyország, vissza kell mennünk az időben. A XIX. századi Lisszabon elővárosának a kolostorában vagyunk. Egy jóravaló, tisztességben megőszült szerzetesként kémleljük a horizontot. Túl vagyunk az adott napszaki imádságon, kikeményítettük az összes szennyest és valami finom kis jutalomfalatra vágyunk. Eszünkbe jut, hogy a gyarmatoknak köszönhetően tele van az éléskamra cukorral, plusz egy csomó tojássárgája megmaradt, hisz csak a fehérjét használtuk fel a ruhák keményítésére. Kézenfekvő, hogy egy tojásos, tejes kosárkát készítünk, nemde?

Belém (jelentése: Betlehem) kolostora

Azt hiszed, hogy csupán a törpök élete nemcsak játék és mese? Nem volt egyszerű az sem, ha valaki Magyarországon a reformátori eszmék követője volt. Lássunk 7 magyar reformátort és nem semmi történetüket! Hm, és persze legyünk büszkék rájuk és a történet többi szereplőjére! ;)

1. Kálmáncsehi Sánta Márton, aki rájött, hogy jobb, ha sosincs fegyver a kezében annak, aki a prédikációját hallja

Igen, igen. Egyes katolikusok annyira nem komálták a protestáns prédikátorokat, hogy nem szívesen hagyták csak úgy prédikálgatni őket. Volt, akit sikerült is végleg elhallgattatniuk, de Kálmáncsehi Márton, aki megszilárdította Debrecenben a svájci reformációt, jobban járt, mert neki Beregszászon 1571-ben egy Somogyi nevű harcias kedvű szerzetes csak a lábát találta el nyilával. Rosszul célzott, vagy a prédikáció mégsem volt olyan rossz? Ki tudja? De a lényeg, hogy Márton túlélte a prédikációt és továbbmondhatta a magáét, csak a neve lett hosszabb, bár a legtöbben csak Márton doktornak hívták.

Természetesen mi is örülünk annak, ha keresztyén tartalmak jelennek meg a neten, mi magunk is indítottunk blogot a kocsmamisszió mellett. Ugyanakkor, tekintettel az online kommunikáció korlátoltságára is, továbbra is az a legfőbb célunk, hogy személyes találkozásokat hozzunk létre, papokat és lelkészeket közvetlenbe kapcsolva az érdeklődőkkel és az eseményeinkre, megjelenéseinkre tévedőkkel.

Mégis milyen veszélyekkel járhat, ha keresztyénként áthelyezzük a hangsúlyt az online tartalmak követésére? Álljon itt néhány példa.

1. A ”buborék hatás” miatt hamis illúziónk lesz a keresztyénség elterjedésével kapcsolatban  

A buborék hatás azt jelenti, hogy az internetes oldalak algoritmusai kereséseink, aktivitásaink alapján egy profilt alkotnak rólunk. Ez alapján olyan információkat fognak megjeleníteni a képernyőnkön, amelyeket nagy valószínűséggel kedvelni fogunk. Szépen bezárjuk magunkat a buborékba, és egyre több olyan „belterjes” tartalmat fogunk látni, amelyik megegyezik a véleményünkkel, érdeklődésünkkel. Vagyis ha elég keresztyén portált követünk és többnyire hívő barátainkkal lépünk kapcsolatba, szépen lassan „izolálhatjuk” magunkat a realitásoktól, illetve ha kellően naivak vagyunk, a végén még azt hihetjük, hogy az egész világ megtért.

Mit gondolsz, ha Jézus itt élne velünk a 21. században, akkor milyen okostelefonja lenne, azon milyen appok lennének? Csekkolná ő is percenként a zsebét, hogy rezeg-e a mobilja, vagy csak az offline kommunikációt preferálná? Telefonról nyomná napi háromszor az imákat, vagy inkább régimódi módszerekkel felcsapná a zsolozsmáskönyvet? Szerinted Instán milyen képeket posztol(na)?

Vajon Téged, az internetes jelenlétedet lájkolja, szereti?

Van értelme a szentmisét a FB-on, vagy a YT-on, élőben közvetíteni? Van értelme a keresztényeknek jelen lenni a webes térben? Az online lelki beszélgetésről hallottál már? Lehet neten keresztül gyónni? Eljött az online kereszténység kora? 

Tuti, hogy Jézus is él(ne) a modern kor adta lehetőségekkel. Azt nem hiszem, hogy ugyanazokat a híroldalakat és posztokat nézné meg, mint én, abban azonban biztos vagyok, hogy ott kommunikál(na) az emberekkel, ahol ők vannak, ahol el tudja őket érni.

Felvetődött benned néhány kérdés ezzel kapcsolatban, amit szívesen megkérdeznél egy hozzáértőtől? Gyere el a Bakelitbe 2018. május 22-én és tedd fel a kérdésed! Ha jól tudom, a kérdezőknek most is jár az ajándék sör!

Legyél provokatív, érdeklődj, kérdezz bátran, hiszen Jézus is ezt tenné!

Egészen merész és új területre léptem, amikor úgy döntöttem, hogy a pornográfiáról írok nektek.

Egyrészt: Álomvilágban éltem! Legalábbis, ami ezt a témát illeti. 24 évem alatt soha nem beszélgettem erről senkivel. Tudtam, hogy van, de egyáltalán nem érdekelt. Mondhatni kívül esett a látóteremen. Egészen addig, amíg tavaly egyre több ember a gyülekezetben fel nem hozta nekem ezt a témát. Hogy miért pont nekem az egy részről kérdés számomra, más részről viszont nem. Kérdés, mert miért egy nővel akarná ezt megbeszélni az ember fia. Viszont nem kérdés, mert ha egy nővel akarnám férfiként kitárgyalni a dolgot, akkor én is magamat választanám. :D Szóval, mivel egyre gyakrabban (vagyis számomra gyakrabban) merült fel ez a téma, és mert múltkor olvastam róla egy cikket a neten, arra gondoltam, hogy most erről írok kicsit nektek. De tisztázni szeretnék az elején pár dolgot! Először is ez a cikk nem statisztikáról fog szólni. Nem lesz elrémisztő irodalom! Nem lesz megmondás! És semmiképpen sem lesz hivatalos egyházi állásfoglalás!!! Csupán egy leendő lelkésznő elmélkedései!

Szólj Be a Papnak 14. vitaestjének témája a Lelkészek titkos élete volt. 

Az esemény őszinte válaszadói:

• Asztalos Richárd - evangélikus lelkész
• Kiss László - görögkatolikus pap
• Pető Albert - baptista lelkipásztor
• Reznek Ádám - római katolikus pap

Milyen kérdések érkeztek? Például:

• Mi számít titoknak a magánéletben és az egyház éltében?
• Ha egy olyan kimondottan vonzó hölggyel találkoztak, mint az aktuális moderátor, hogy tudják szétválasztani magukban a papot és a férfit?
• Mit csinálnak, ha olyan napjuk van, hogy már a könyökükön jön ki a misézés és nincs bennük elég empátia a hívek ügyes-bajos dolgainak meghallgatására?
• Volt-e már olyan eset, hogy azt tapasztalták, egyházuk eltér a bibliai alapoktól?

Ha érdekelnek az ilyen kérdésekre adott válaszok, vagy neked jobb kérdésed lenne, gyere el a következő alkalmunkra! 

A képre kattintva képgaléria nyílik.

2018. május 1-jén boldoggá avatják Brenner Jánost.

Mit üzen nekünk ma egy boldoggá avatás? Mit üzen nekünk ma egy vértanúhalál?

Egy olyan személyt avatnak boldoggá, aki a mai fiatalságtól nincs is olyan távol, hiszen Brenner János 1931-ben született. Élete példaértékű és figyelemreméltó, hiszen egy olyan korban tett tanúságot hitéről, amikor nem volt szabad.

Ma, amikor senki sem tiltja, amikor senki sem nézi rossz szemmel, hogy hittanórákra, ministráns foglalkozásokra, keresztény közösségekbe, szentmisére járunk, vajon ma tudunk-e példaértékűen viselkedni? Tudunk-e vonzó, menő keresztények lenni a külvilág számára? Tudunk-e az egyetemen, a munkahelyen, a barátaink körében a hitünkről önfeledten és boldogan beszélni?

Mondtad. Mondhatod ezután is. De álljon itt egy kis magyarázat, hogy miért nem lesz tőle lelkes az illető lelkész/pap. És pár tipp, hogy mit is mondhatsz helyette... 

1. Olyan szépen beszélt Tiszteletes Úr/Asszony!

Az egyik leggyakoribb mondat, amit hall egy lelkész. A templomajtóban akar valamit mondani az illető, a tetszését akarja kinyilvánítani, mert igen, van olyan, hogy tetszik neki az, amit a szószékről hallott és jobb híján ezt mondja...

Forrás: www.tenor.com

De mit lehet erre mondani? Az, hogy ha szép volt, még kevés. Nem teszi a lelkészt elégedetté. Ő nem szépen akart beszélni. Illetve, ő szépen akarta megfogalmazni azt, amit Isten üzenetként rábízott. De ezért az üzenet volt a lényeg és nem a szépség.

Ha tehát azt szeretnéd elmondani, hogy neked sokat jelentett, elgondolkodtatott, építő jellegű volt stb – mondd azt. Fogalmazd meg konkrétan, hogy neked milyen volt őt hallgatni. S akkor sokkal őszintébbnek és személyesebbnek hat a mondatod. Vagy csak nézz a szemébe és mondd azt, hogy köszönöd. Bízz benne, hogy a lelkész meg elég ügyes és tud olvasni a tekintetedből.

Elképzelni az elképzelhetetlent

Vannak olyan mély érzelmek, amelyeket nem tudunk önmagunktól elképzelni, azokat igazából csak megélni lehet. Ez a film mégis segít abban, hogy átérezzük min mehet keresztül egy gyermekét elveszítő anya, egy brutális bűneset miatt magára maradt kisfiú és egy lány, akinek a születése előtt az abortusz csak egy apróságon múlott.

A fájdalom, keserűség és a megfáradtság végig ott lebeg a filmben és egy pillanatig sem ereszt el. Egyértelműen egy kizárólag negatív oldalról megközelített valóságábrázolásról van szó, melynek következtében a nézőben megszólal a belső hang, hogy „az élet nem lehet ennyire rossz”. Azonban a történet nem rugaszkodik el a realitástól, csak épp azoknak az embereknek az életét mutatja meg, akik fölött a hírek olvasása során átgörgetünk, vagy csak épp egy pillantást vetünk rájuk és a figyelmünk máris tovaszállt. A bűncselekményekben is emberek vesznek részt és emberek az áldozatok is, akik ugyanúgy a boldogságra törekednek, mint mi és bíznak a szép jövőben.