Debrecent erősen sújtotta 1739 és 1743 között a pestisjárvány, kb. 20 000 lakosból 8200-en vesztek oda, a legpusztítóbb nap 1749. október 19. volt, akkor 164-en haltak meg (akkoriban egyébként csak három orvos működött a városban). A Magyarországot kormányzó Habsburgok egyik bécsi csúcsszerve, a Helytartótanács rendelkezése alapján az alföldi szabad királyi városban is vesztegzárat vezettek be (gyanús eseteknél 21 napig, ragályos házaknál 42 napig tartott a házi karantén). Betiltották például a vásárokat, halotti torokat. Amikor enyhült a helyzet, lazítások jöttek, de a zene és a tánc tiltott maradt.

id. Pieter Bruegel: A halál diadala

A szerdai focis eseményünkre minden eddiginél jobban készültünk. Bár eredetileg személyesen, a Ti részvételetekkel szerettük volna megtartani – hiszen alapvető célunk, hogy hús-vér emberek közti, azonos térben történő (ha úgy tetszik offline) találkozásokat hozzunk létre a keresztény hit nagy témái kapcsán (kik vagyunk? hogyan éljünk? mi a kapcsolatunk Istennel?, stb.) –, ezért jó néhány budapesti sportbárral felvettük a kapcsolatot; ám ezt a számításunkat hamar keresztbe húzták.

Végül az eseményt online kezdtük el hirdetni és az egyik legjobb médiás csapatot, a Shoeshine-t vontuk be a szervezésbe. Hittük, hogy az ő profi közreműködésükkel egy szuper eseményt tudunk szervezni Nektek.

A TakeMeHome Zenekar hónapok óta készül a szerdai fellépésre, a válaszadókkal hetek óta tartjuk a kapcsolatot. Már az utolsó simításoknál tartottunk, amikor sajnos váratlanul és felkészületlenül kaptunk hírt a mai szigorító bejelentésről; így a Hihetünk a győzelemben? eseményünket elhalasztjuk.

Bízunk benne – és imádkozunk is érte (!) –, hogy a téma nem veszti aktuálisát: a magyar válogatott a zártkapus meccsek ellenére kijut az EB-re és a vírushelyzet is megengedi, hogy az eseményt később tartsuk meg. Éppen ezért úgy tervezzük, hogy közvetlenül az első EB meccs előtt, személyesen tartjuk majd meg a focis eseményünket.

Bár hihetetlenül nehéz, de hisszük, hogy Isten rendezte így a helyzetet és célja van ezzel is.

A soron következő online vitaestünk apropója a Ferencváros BL-szereplése és a Magyar Válogatott EB-részvétele, illetve a Nemzetek Ligájában folytatott küzdelme, így a futball és a személyes hit kapcsolatának kérdése áll majd a középpontban.

Trump „hitvédő” imázsát megőrizve újrázna, Biden lenne az USA második katolikus elnöke.

A két elnökjelölt nagy hangsúlyt fektet a hit fontosságára. Donald Trump a 2015-ös elnöki kampányának programját összefoglaló, Great Again – Újra naggyá tesszük Amerikát című könyvében leírja, hogy vallási értékeit anyja plántálta belé és presbiteriánus gyülekezetbe kezdett járni. Később a szintén protestáns Marble Collegiate Churchbe járt, az ott szolgáló Norman Vincent Peale tiszteletest nagyon kedvelte, ő egyébként a magyarul is megjelent A pozitív gondolkodás hatalma című könyv szerzője. Trump így fogalmazta meg az ő hatását: „nagyon pozitív érzéseket ültetett el bennem Istennel kapcsolatban, és ez önmagammal szemben is pozitív érzésekre késztetett. Sokszor olyan érzésekkel távoztam a templomából, hogy a szó szoros értelmében akár további három prédikációját is szívesen meghallgatnám.” A jelenleg hivatalban lévő elnök azt is megjegyzi: „Isten mindennap ott van az életemben”, illetve „legbelül az evangélium segített azzá válnom, aki vagyok” (idézetek a magyar kiadás 176-178. oldalairól).

Áldásuk rajta

Különleges eseményben volt része azoknak, akik befértek a járványhelyzet miatt limitált Szólj Be a Papnak! budapesti eseményére a Művész Kávéházba szeptember végén: Jézus bekövetne?.

Egyedülálló módon találkozott a világi látásmód az egyházi véleményekkel, ugyanis Kajdi Csaba Insta-kritikus, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök és Török Csaba római katolikus pap ütköztették látásmódjukat, véleményeiket a jelenlévők kérdései mentén.

A jó hangulatú beszélgetés legnagyobb tanulsága, hogy igenis szükség van az ilyen találkozásokra, beszélgetésekre a templomok falain kívül, ahol minden válaszadó komfortzónájából kilépve igyekezett választ adni az élet igazán nagy kérdéseire, melyek sok esetben megválaszolatlanul maradnak, vagy fel sem merjük őket tenni.

A fotóra kattintva képgaléria nyílik.

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

„Bármit csinálsz, azt csináld jól!” – hangzik Ambrus Attila, azaz a Viszkis mottója, aki valóban ennek szellemében rabolta végig fővárosunk bankfiókjait, s akinek a története – egészen egyedülálló lévén – Antal Nimród filmrendezőt is megihlette. Alkotásának vetítésével és egy rendkívül izgalmas pódiumbeszélgetéssel zárult a K-Pont Feszt programsorozata.

A válaszadók között volt Kókai Nagy Tímea az Interfilm képviseletében, Asztalos Richárd evangélikus lelkész, Kiss László görögkatolikus pap, illetve maga a Viszkis, Ambrus Attila, akinek köszönhetően betekintést nyerhettünk a film kulisszái mögé.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Ambrus Attila hazánk egyik legmegosztóbb személyisége. Gyakran merül fel a dilemma vele kapcsolatosan, hogy miért „sztárolnak” egy olyan embert, aki bűncselekmények sorozatát követte el és miért lehetséges az, hogy bárhol megjelenik, az emberek aláírást és közös képet szeretnének tőle. Ennek az ellentmondásnak tökéletes lenyomata volt, amikor a beszélgetés kezdetén az est moderátora, Berecz Péter megkérdezte a moziteremben ülőktől, hogy ki az, aki a film alatt végig a Viszkisnek szurkolt. A közönség szinte egy emberként emelte magasba a kezét, ami alapján kijelenthető, hogy az a bizonyos „betyárromantika” a film nézőit is magával ragadja.