Már másodjára volt karantén-húsvét. Illetve sokan remélték még, hogy az idei mégsem lesz az, de aztán mégis. Mi kezdettől fogva sejtettük, hogy ez is egy távolságtartásos ünnep lesz.
Mindenki fáradt már az egész járványtól és mindentől, amit fizikailag, lelkileg vagy szociálisan jelent. Az ünnep viszont jön, a koronavírus-járvány ellenére sem marad el. De hogy lehet ünnepelni, amikor szinte mindenkiben az van, hogy ez megint nem olyan ünnep lesz, ahogy megszoktuk? - kérdeztük magunktól, amikor a gyülekezeti ünnepet terveztük.
Ki kellett mondani, hogy a húsvét idén is jön. Idén is van mit ünnepelni. Sőt, idén is kell ünnepelni, mert most még inkább az ünnep tud erőt és reményt adni a hétköznapokhoz. Szóval le a csüggedéssel, a korlátokkal; gondoljuk végig, hogy mit lehet tenni, illetve mire van szükség!
- Valami teljesen új
A régi-új püspökünk, Fekete Károly megelégelte, hogy a járvány miatt nem találkozhat a többi lelkésszel, ezért kiscsoportos beszélgetéseket szervezett, hogy találkozzon velük. Ezeken mi is részt vettünk. Nem voltak fennkölt szavak, csak mindenki elmondta, hogy mi a nehéz neki és mi volt az, ami jó, ami segített. Jó volt kicsit együtt lenni a rég nem látott kollégákkal.
Innen jött az ötlet, hogy csináljuk ezt meg a gyülekezetünkben is! Hiszen ott is régen találkoztak már az emberek! Akik jóban vannak, még csak-csak keresik egymást, de a többiekkel már rég látták egymást.