Kúl, közvetlen, keresztény

Lehetünk boldog vesztesek 100 évvel Trianon után?

2020. június 02. - Phil Melanchthon

A ”karanténkönyvtáram” gyarapodásnak indult és valahogy mindig Trianonba botlottam, bizonyára a 100 éves évforduló miatt. Megjelent egy történelmi sci-fi regény, amely arról szól, hogy mai katonák helikopterrel térnek vissza a mohácsi csatába, megelőzendő azokat a történelmi folyamatokat, amelyek a magyar történelmet megrengető békeszerződéshez vezettek. Tényleg egyedi és izgalmas olvasmány. A „mi lett volna, ha…” vonalon halad az alternatív Trianon novellákat tartalmazó kötet is, amelyben az ötletes szerzők azzal a gondolattal játszanak el hogyan is nézne ki a dolog, ha másként alakul a nagyhatalmi döntés. E két könyv apropóján érdemes megjegyezni, hogy jól mutatják: 100 év után is annak kapcsán jön leginkább lendületbe a fantáziánk, ha azt kell elképzelni, hogy lehetett volna megelőzni, milyen lett volna, ha nem úgy alakul…

pozsony-kek-templom.jpg

A pozsonyi Kék templom, Lechner Ödön, 1908

Tovább

„A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk…”?

- avagy a hit őrzi meg a magyarságot?

2020. május 30. - szoljbeapapnak

Különleges, a magyar nép számára nagyon fájdalmas seb keletkezett 100 évvel ezelőtt az I. világháborút lezáró ”békediktátum” után. Több millió magyar testvérünket szakítottak el, akik sokáig nem is gondolkodtak magukról felvidékiként, kárpátaljaiként, partiumiként vagy délvidékiként, mert ők magyarok voltak identitásukban. A korabeli beszámolókból tudhatjuk, hogy sokan csak egy ideiglenes, átmeneti időszakként gondoltak erre, amit összeszorított fogakkal át kell vészelni.

Az egyházak és a híveik is reménykedtek egy átmeneti ”babiloni fogságban”, amelyből Isten kiszabadítja a népét. A környező hatalmak – Csehszlovákia, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság – viszont tettek arról, hogy az újonnan hozzá csatolt területek népességét asszimilálják, teljesen ellehetetlenítsék. Támadták az egyházakat is, a magyar nyelvet, a kultúrát, mostoha körülmények voltak. Sokszor egyházkerületek, egyházmegyék is kettészakadtak, árván maradtak. Hirtelen kellett a semmiből felépíteni magukat, hogy legyen a magyarságnak egy összetartó közössége, hitbeli támasza, mely megerősít a nyomorúságban.

28770_2.jpg

„Magyar az, akinek fáj Trianon…” – ezt a gondolatot többen Illyés Gyulának vagy Karinthy Frigyesnek tulajdonítják, de dokumentálhatóan Patrubány Miklós nevéhez lehet kötni, aki az ezredfordulón hozta vissza a köztudatba. Magyarországi magyarként is fájhat számunkra nagyon, de talán ezt az anya és apa szerephez viszonyítanám a gyermek születése kapcsán. Mi vagyunk az apa, a határokon túli testvéreink pedig az anya, akiknek el kellett viselni a szülési fájdalmat, a vajúdás szörnyű valóságát. Nekik kell elviselni a ”hontalanságot”, a vádló tekinteteket, az anyanyelv használatának korlátozását, mindezeket a terheket napról napra elhordozni.

Tovább

A játékokban kötött házasságok érvényesek?

- moderátori beszámoló a gameres eseményünkről

2020. május 28. - szoljbeapapnak

Tolkien A Gyűrűk Ura trilógiájának 1954-es megjelenése óta különféle fantáziavilágokban élhetünk. Ian Livingstone híres neves „lapozgatós” könyvei (melyek itthon a rendszerváltáskor jelentek meg) már arra is lehetőséget adtak, hogy az olvasó legyen a főhős. A digitalizáció előretörésével pedig ezek a világok a zsebünkbe kerültek. A sajtó szinte minden évtizedben (vagy még gyakrabban) kreált egy nagy balhét ennek kapcsán: azok a hangos keresztény közösségek, amelyek sátánizmust és pogányságot kiáltottak a fantasy világok kapcsán - féltve a keresztény identitást - mindig megtalálták ezeket a „kezdeményezéseket”.

Gimnazista koromban én személyesen és generációs szinten is kaptam támadásokat, amiért a M.A.G.U.S szerepjátékkal játszottam. De emlékezhetünk akár a Harry Potter sikereinek árnyoldalára: felvetődött a kérdés a konzervatívabb oldalról, hogy miért neveljük a gyermekeinket boszorkányságra és fekete mágia használatára. Ez a jelenség oda vezetett, hogy a liberálisabban gondolkodók már mém szinten karikírozzák ki ezeket (pop kulturális szinten az Ifjú Sheldon AD&D-s epizódjától kezdve számos esetet lehetne említeni erre).

De valóban kell-e félnünk a fantáziavilágok kreálta istenségektől, és tényleg bűn-e a játék. Elvégre a Tízparancsolat nem írja, hogy ne játszunk LOL-t, vagy Call of Duty-t.

Miért ez a hosszas bevezetés? Azt gondoltam, hogy ez a  fajta gamer-keresztény ellentét eléggé megosztó téma ahhoz, hogy alapanyagul szolgáljon egy Szólj Be a Papnak! eseménynek…

img_9999.jpeg

Tovább

Tudtad, hogy vannak gamer papok?

Nemcsak hogy vannak Magyarországon is, de most egy csapatot összeállítottunk belőlük, és egy online esemény keretei közt találkozhatunk velük. Valószínűleg megtudjuk, hogy mi a kedvenc videojátékuk, de leginkább olyan kérdések kerülnek terítékre, mint a jó és rossz kérdése a játékokban, a szerepjátékok személyiségformáló hatása vagy éppen az, hogy szabad-e „játékból” mészárolni. Az interaktív alkalom lényege az, hogy a nézők által kommentben küldött kérdésekre érkeznek majd válaszok.

zsolt_atya1.jpg

Kiss Zsolt Attila, római katolikus plébános

Tovább

Közös - ég - ben?

2020. május 19. - Gondil

Fent a felhőkben - egy közös térben és időben - töltöm az időmet, naponta több órát, már nem is számolom. Egy olyan helyen, ahol egyedül vagyok - de mégsem, mert sokan mások is ott vannak. Bár láthatatlanok, de valahogy mégis ott vannak! Egyedül - vagy közösségben? Hogy is van ez?

tf2-blogjpg-b689d2_11994_7nut.jpg

Sokszor valójában nem szeretem a csapatomat. Nem értik a lényeget. Nem hallják a tanácsaimat, mert túlságosan el vannak foglalva a saját dolgukkal. Mindenki a saját ügyét viszi előre, a saját elképzelését, saját stratégiáját akarja megvalósítani. Idegesítő egy csapat! Soha nem jó nekik, amit én teszek! Ha megyek előre - visszahúznak. Ha maradok hátul védeni - nélkülem nem boldogulnak. Nem igaz, hogy sehogy se jó! Nem igaz, hogy nem lehet jól csinálni és megfelelően kommunikálni! Mit csináljak? Hogy magyarázzam meg nekik, hogy valahogyan máshogy kéne?

Tovább

A megújulás világa, a világ megújulása bennem kezdődik!

2020. május 17. - szoljbeapapnak

Minden és mindenki meg akar újulni. Ez a legfőbb vágyunk! Mert élet van benne. A föld évről évre új formát és új alakot ölt. Nem nyílik kétszer ugyanúgy a cseresznyefa, a folyó sem ugyanabban a mederben folyik. Az ember létezésének alapja a megújulás, a felfrissülés.

Ezt egyházként sem felejthetjük el! A megújulás létezésünk alapja. Krisztustól kapott rendeltetésünk! Nem lehet az egyház, csakúgy mint a cseresznye fa sem, évről évre ugyanaz. Hiszen a növekedés változással jár! A növekedés olykor veszteséggel jár, ugyanakkor örömmel is! Ezeket a keserédes pillanatokat mi sem spórolhatjuk meg. De vajon tudunk-e egyházként hitelesen felfrissülni és megújulni? Igen! Ha átengedjük magunkon a Krisztus megújító és növekedést adó erejét.

jamie-street-6zxwp5xpbpe-unsplash.jpg

Tovább

Rögtön, rögtön, rögtön – Miért nem tudunk türelmesebbek lenni?

2020. május 15. - szoljbeapapnak

Az emberek napjainkban, főleg a jóléti államokban mindenhez azonnal, rögtön, de legalábbis haladéktalanul akarnak hozzáférni, vagy éppen megszerezni. Legyen az pénz, párkapcsolat, diploma, vagy bármi, az előzőeknél sokkal lényegtelenebb dolog az Ebayről, AliExpressről, Amazonról.

Egy-egy ünnep felé közeledve a boltokban óriási tömegeket láthatunk, hiszen fel kell készülni arra, hogy a hosszú hétvége miatt (maximum!) 3 napig nem lesz bolt, nem tudjuk megvenni azt rögtön, ami eszünkbe jut. Legyen az bármennyire felesleges dolog, ha belegondolunk.

artem-beliaikin-49mco5zrqdk-unsplash.jpg

Az ilyen készülődés közben sokszor elfelejtjük magát az ünnepet is. Nagypéntek Magyarországon 2017 óta ünnepnap. De vajon hányan tudják, hogy pontosan mit ünneplünk ezen a napon és miért? Úgy gondolom, a felgyorsult világban ezek az ünnepek és minden más is elveszíti eredeti értékét és célját.

Lehet, hogy egy-egy munkához, ajánlathoz, árucikkhez azonnal hozzájutunk, csak azt nem vesszük észre, hogy mi magunk is árucikké válunk ezáltal. Hiszen egy munkahelyi állásinterjún elvárás, hogy el tudd adni magad.

Számos, HR-es és pszichológus szakember ajánl olyan kurzust borsos áron, amin megtanítják, hogyan válj szinte egy termékké, és hogyan reklámozd magad, ami által sikeres és boldog leszel. Persze díszítőelemként a saját képességeidet is megvillanthatod, de az ajánlás szerint ezzel azért óvatosan.

Tovább

Ha Isten velem, az esküvőm nem lehet ellenem!

2020. május 14. - Fábyka

Megérkezett az esküvőszezon… És megérkeztek a jó tanácsokat, esetleges megoldásokat, munkahelymegtartó ötleteket reklámozó blogbejegyzések is.

Van, aki azt tanácsolja, hogy halaszd el, van aki rögtön összeadna benneteket. És tudom, ti is gondolkoztok azon, hogy mit tegyetek. Tartsuk meg most, halasszuk el későbbre? Idén októberben még belefér, vagy jön a második hullám? Esetleg essünk túl a polgárin, aztán majd jövőre jöhet a templomi szertartás és a nagy buli? Csakhogy a helyek vészesen fogynak, a helyzet változatlan, te pedig egyre csak tanácstalanabb vagy.

zelle-duda-fjqdse-mbyw-unsplash.jpg

Tovább

Az egyház megújulása bennem kezdődik?

2020. május 13. - LelkesBarbi

Igen, még csak nem is velem, hanem bennem.

Gyakran nyugtatjuk magunkat azzal, hogy a problémák a rendszerek hibáiban gyökereznek, amikkel pedig csak a vezetők tudnak valamit kezdeni. Mi tehát nem tehetünk mást, minthogy a hátsó sorból kritizáljuk vagy szidjuk őket és mondjuk a nagy bölcsességeket, hogy valójában hogyan lehetne kezelni a helyzetet. Minden felelősség nélkül…

A rossz hír vagy talán éppen a jó, hogy az egyház megújulásánál nem kell ennek így lennie. Nem azt szeretném tagadni, hogy nincs szükség nagy, rendszerszintű problémák kezelésére; de mégsem vagyunk arra kárhoztatva, hogy a templom hátsó padjában csendesen morogjunk, hogy mit kellene csinálni.

A megújulásnak ugyanis fontos része a lelki felfrissülés vagy akár gyökeres változás. A hit személyes dolog, ami rólam és nem egy intézményről szól.

Ha változást szeretnék a nagybetűs Egyházban, akkor azt magamon, annak a konkrét tagján kell kezdenem. Ugyanis nálam, azaz bennem dől el, hogy a Lényegről szól-e az életem.

És mi a lényeg? Mi az a jó hír, amit az Egyház meg akar mutatni? Ebben nincs változás a világ teremtése óta. Egy szerető Isten, aki szeretni akarja a teremtményeit. A feltétel nélküli szeretet jó híre, amire egy felelős és értelmes élettel kell válaszolnunk.

time-for-change-sign-with-led-light-2277784.jpg

Ha figyelmesen olvassuk a híreket, akkor látjuk, hogy az egyház most is megújul, és kezdeményezések sora próbálja megmutatni a mai ember nyelvén ezt a régi, de most is érvényes üzenetet. Nemcsak külföldön és nemcsak a protestáns egyházakban. Se szeri, se száma ezeknek a sokszor sikeres programoknak, de ez nyilván nem olyan bulvárszenzáció, mint az egyházi botrányok….

Nem is a botrányokról, hanem a kezdeményezésekről és a dilemmákról esik szó majd pénteken, a Szólj Be a Papnak következő eseményén. Kiket és miért pont őket lehet majd faggatni a kerekasztal-beszélgetésen?

Tovább

Hogyan várná az EU-főváros Krisztust?

’Hitetlen, de nem hiteltelen?’ sorozat #1

’Hitetlen, de nem hiteltelen?’ sorozatunkban olyan könyvekből, filmekből, zenékből, stb. szemezgetünk, amelyek a keresztény hit világát kívülről, adott esetben kritikusan mutatják be. Keresztényként azért érdemes ilyen művekkel megismerkednünk (ahelyett, hogy ingerülten lesöpörnénk azokat az asztalról), mert társadalmunkban a ’hitetlen’ megközelítések lettek a dominánsok. Olyan alkotásokat keresünk, amelyek segítenek megragadni az ilyen álláspontok eredetét, lényegét és lehetséges kihatásait. Megértésük célja lehet, hogy párbeszédbe kezdjünk, megalapozott kritikát gyakoroljunk és a hitre térést előmozdításuk. A missziós parancs ugyanis úgy teljesíthető, ha nem a saját szubkultúránkban élünk, hanem a tágabb kulturális kontextus ismeretében tudunk kapcsolatot létesíteni, mint Pál apostol Athénban. A  bejegyzések cselekményrészleteket tartalmazhatnak.

Dimitri Verhulst: Krisztus bevonulása Brüsszelbe

Dimitri Verhulst 1972-ben született flamand író. ’Krisztus bevonulása Brüsszelbe’ című kisregénye magyarul 2014-ben jelent meg. A címet James Ensor festményétől kölcsönözte.

 096.jpg

James Ensor: Krisztus bevonulása Brüsszelbe (1888)

Tovább